A függetlenség napját ünnepelte a hazai görög közösség Beloianniszban

A beloianniszi megemlékezések szombaton kora este kezdődtek. Elsőként az 1996-ban épült ortodox Szent Konstantin- és Heléna-templomban tartottak egyházi szertartást, majd a templom melletti Szent Konstantin parkban álló történelmi emlékmű megkoszorúzása következett. Ezután az ünneplő egyházi és világi méltóságok a főtérre hajtottak, ahol a kultúrház előtti téren már tartott a néptáncosok színes csoportjainak gyülekezője, akik a négy égtáj felől érkeztek a 18 órakor kezdődő megemlékezésre és kulturális műsorra. A közel 500 éve tartó ottomán iga lerázására 1821. március 25-én robbant ki a görögök felkelése, amely az egy évtizedig elhúzódó harcok során az ötszörös török túlerő ellenében jutott eredményre – részben az érdekelt, beavatkozó nyugati hatalmak közreműködésével. A kalandvágyó lordot, Byront, a romantika nagy alakját is zsoldosok toborzása közben, görög földön érte a vég.

Az este hatkor kezdődő megemlékezésen a nézőtér első sorát az ünnepség meghívott méltóságai foglalták el. Köztük Dimitriosz Letsiosz, a Görög Köztársaság magyarországi nagykövete, továbbá a krétai Iraklióból származó Paisziosz Larendzakisz, aki püspökként a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Exarchátusának vezetője.

A püspök mellett kapott helyet a beloianniszi templom korábbi szolgálattevője, Szentirmai Róbert és jelenlegi papja, Pródromosz László atya. Ott volt Papalexisz Kosztasz, a település polgármestere a Görög Nemzetiségi Önkormányzat, valamint a Beloianniszi Görögök Kulturális Egyesülete képviselőinek társaságában.

Mint a helybeliektől megtudtuk, a görög szabadságharc évfordulójának napján Görögországban, múlt héten pedig Budapesten zajlottak megemlékezések, Beloianniszban legkorábban az április 6-i szombatra tudták időzíteni az ünnepséget úgy, hogy azon a szülőfölddel eleven kapcsot jelentő vendégek is megjelenhessenek.

A kultúrházban tartott megemlékezésen anyanyelvén mondott beszédet a civilben archeológus és történész nagykövet, aki kiemelte a diaszpórában élő görögség szerepét a majd 200 évvel ezelőtti harcok sikerében, utalva rá: az ország határain túl élő görögök összetartása ma is fontos az anyaország számára.

A beszédek után kezdődő néptáncos forgatagban a legkisebbektől a felnőttekig sokan fordultak meg a színpadon a zsibongó telt ház előtt, amely az éjfélig tartó ünneplésből hangos tetszésnyilvánítással vette ki részét.