Tíz éve gyűjti és tenyészti a madarakat a zámolyi Nagy Bence

Elsőre nem olyan könnyű odatalálni a Tó utcába, a navigátor egy zsákutcába visz, így telefonos segítséget kell kérnem, de végül megérkezek és rájövök, amúgy nem bonyolult az útvonal. Amikor kiszállok a kocsiból, azonnal tudom, jó helyen vagyok: élénk, jellegzetes pávarikoltás fogad. No és a 17 éves Nagy Bence, a kert megálmodója és létrehozója, akitől mindjárt a látogatás elején megtudom, jelenleg 700 négyzetméteren 61 fajta madár él a kifutókban, de a teljes terület 1200 négyzetméter, vagyis a park még jócskán bővíthető. De ne szaladjunk ennyire előre, meséljen Bence arról, mikor és hogyan kezdődött nála a „madárőrület”.

– A madarak szeretetét édesapámtól tanultam, aki kisebb papagájokat és pintyeket tartott itthon. Ő vitt el 7 éves koromban egy állatbörzére, ahol még inkább megfertőzött a színes szárnyasok látványa. Ott szerettem bele a kanadai ludakba, amiből a börzén kaptam is egy párt. Akkor fogalmazódott meg bennem, szeretnék én is ilyen állatokat tartani, de nagyobb számban és több, különböző fajtát – mesélte Bence, miközben az említett lúdpár két tagja egymást igyekezett túlharsogni tőlünk nem messze. A zámolyi fiú módszeresen, a kellő ismeretek megszerzése után fogott a tenyésztésbe, a kert fokozatos növelésébe, és a kifutók kialakításába, miközben tudatosan válogatta össze újabb és újabb madarait. A ludak után jöttek az érdekesebb vízimadarak: különböző récék, amelyek könnyebben tarthatók. Aztán érkeztek a hattyúk, majd többfajta galamb és fácán. A fácánkert most épül. A beszerzendők listáján a következő az emu és egy másik hangoskodó, az arapapagáj. A fajták között vannak átlagosak és igen látványosak is a Madárkertben. Ilyen például az aranyfácán, a pávaszemes fácán, a fekete hattyú pár vagy éppen a himalájai fényfácán. Ám Bence kedvence Rio, egy 3 éves jákópapagáj, amit ő nevelt fel, ennek okán nagyon ragaszkodnak egymáshoz. És hogy mennyi időt kell naponta a madarakra fordítani?

– Úgy másfél-két órát. Amikor hazaérek az iskolából először én eszem, aztán a madarak következnek. Ilyenkor körbe is nézek, minden rendben van-e. Mivel költési időszak van, most jobban oda kell rájuk figyelni, ezért benézek a fészkekbe is, hogy ellenőrizzem a tojáson ülő tojókat. Az úsztatót minden hétvégén ki kell takarítani, de a hattyúknál a kis tóban minden nap cserélem a vizet – ez nagyjából 4-5 ezer litert jelent –, illetve kéthetente kiszedjük az iszapot is az aljából. Azért mondom többes számban, mert mára nemcsak elfogadták a hobbimat az osztálytársaim és a barátaim, de sokszor segítenek is hétvégén a takarításban vagy a kifutóépítésben. Az elmúlt évek alatt a szomszédok is megnyugodtak, hogy rendben mennek a dolgok az állatok körül – mondta Bence, aki egyébként a fehérvári Comenius 10. osztályos tanulója és felnőttként turisztikával szeretne foglalkozni.

És hogy ne csak Bence, családja és barátai gyönyörködhessenek a szárnyasokban, ma már óvodás csoportokat is fogad, akiknek szívesen mesél a madarakról. A tervek szerint június közepétől azonban lesz rendes nyitvatartási idő is, amikor bárki megnézheti a Madárkertet.