Agárdi testvértábor: mint levelet a szél

Cseresznyemagköpő versenyt rendeztek éppen, amikor megérkeztem. Kellemesre hűsítette a nyári eső a zöld gyepet a Velencei-tó melletti kis ingatlanon, ahol a Vigyázó Kéz Gyermekvédelmi Egyesület testvértáborának résztvevői licitáltak egymásra a távolságért folytatott küzdelemben. Ki tudja messzebbre köpni a magocskákat? – ez volt a kérdés, a lényeg pedig az, hogy mindezt együtt tegyék, együtt, a testvéreikkel, akiket elsodort mellőlük az élet. Ezek a gyerekek ugyanis nem a vér szerinti családjukban élnek, nevelőszülőknél leltek nyugalomra és menedékre. A sors kényszerű fintora okán azonban testvéreik más-más családokban kaptak helyet és nevelőszülőket. Így, ha tudnak is egymásról, csak a „kapcsolattartáson” keresztül, ahogyan ők fogalmaztak. S ahol vér szerinti szüleikkel is találkozhatnak időnként. Ezért is olyan boldogok és felszabadultak most – együtt lehetnek valakivel, akihez valami köti őket abból, amiből el kellett jönniük.

„Már régóta” – válaszoltak szinte mindannyian arra, mióta élnek nevelőszülőknél. Bár ez a „rég”, derült ki, lehet pár hónap és több év is. Az időérzék egy kisgyereknél egészen máshogy működik, kellett rájönnöm – hiszen a szülőktől elszakadni törés és fájdalom, akkor is, ha akkor és ott velük nem volt jó az élet... De itt most nyugalom van, ahogy a nevelőszülőknél is, ahol gyakran több gyermek is él.

– Nekem két testvérem is van, de csak az egyik van itt. A másik futóbajnok, és ő most is fut – meséli a legkíváncsibb fiú. – Én magánnyomozó szeretnék lenni, ha felnövök – folytatja. Vagány, cserfes és ha a labda nem úgy pattan, hangos is. A kicsi szemüveges lány pedig azt asztalnál szöszmötöl. Okos arcán várakozás, menne már a strandra. Mindegy, milyen az idő, erre most van lehetőség. Tizenéves testvérpár tesz-vesz körülötte, nem túl közlékenyek, és bizalmatlanok is. Hát persze, ők már nem gyerekek, többet értenek ebből az egészből. De amikor a vér szerinti szülőkre terelődik a szó, ugyanaz a fájdalmas messzenézés villan a szemükben a pillanat tört részére, mint a kicsiknél. Már nem is tudják, mióta élnek nevelőszülőknél. És talán már azt sem, miért. Vagy ha mégis, nem beszélnek róla. De legalább ők együtt vannak és az élet nehéz helyzeteiben remélhetőleg lesz kihez fordulniuk. Ez a lényege Janó Andorné Ildikó kezdeményezésének is, melyet már 21. alkalommal szervezett meg a gyerekeknek. Persze volt ebben korábban keserédes élmény is.

- Sokáig Balatonfenyvesen nyaraltunk a gyerekekkel a testvértáborban, de eljöttünk, mert amikor új üzemeltetője lett a tábort kiszolgáló étteremnek, megtiltották, hogy a gyerekeink kimenjenek a teraszra. Ezt pedig nem hagyhattam. A bodajki Hang-Szín-Tér Iskola biztosítja számunkra idén is ezt a helyet, amivel nagyon meg vagyunk elégedve – árulja el az állami gondozásban lévő gyerekekkel évtizedek óta foglalkozó Ildikó. S közben már pakolnak, öltöznek. Nincs sok idejük, csütörtökig ki kell használniuk az együtt töltött időt. Amelyre egyébként sok külső segítséggel tudtak sort keríteni: Székesfehérvár önkormányzatának pályázatával, magánszemélyek támogatásával, valamint a májusi gyermeknapi Játékfesztivál jótékonysági süti-gyümölcs kuckójában befolyt összegből tudták finanszírozni a tábort az állami gondozásban lévő gyerekeknek.