Leletmentés zajlik Pusztaszabolcson

Nemrégiben leletmentő feltárásokról adtunk hírt Pusztaszabolcs határából, amelynek során mintegy 3000 évet felölelő leletanyag került elő a bronzkortól a kora újkorig. Mindazon túl, amelyről akkor beszámoltunk, a nagyberuházáshoz kapcsolódó feltárással kapcsolatban a teljességhez tartozik: a régészeti munkálatokat Pusztaszabolcson is, mint rendszerint a megyében mindenütt, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum (SZIKM) vezette és felügyelte. A megelőző feltárások pedig az építendő új vasúti nyomvonalon belül több elkülönült területet érintettek.

Múltkori beszámolónk a még folyamatban lévő feltárásokról számolt be, azonban addigra a Pusztaszabolcs déli peremén található másik lelőhelyen már végeztek a leletmentéssel. E korábban lezárult ásatás eredményeiről most Szőllősy Csilla régészt kérdeztük, akinek vezetésével egy Árpád-kori település maradványait tárták fel a kutatók.

– A szabolcsi lelőhelyek nagy részét terepbejárásokból ismerjük – magyarázta a régész. – Most, hogy az ásatás során konkrét leletek és objektumok kerültek elő, az nagy előrelépés.

A szakember elmondta: nagyberuházásokkor a Várkapitányság Nonprofit Zrt. rendszerint a megyei hatókörű városi múzeumot vonja be a feltárásba, amely azonban a szakmai munkát kiadhatja más feltárási jogosultsággal rendelkező intézménynek. Mivel ebben az esetben a törvény által biztosított 30 napos feltárási időhöz képest elég nagy volt a kijelölt terület, a SZIKM vezetésével az ELTE Régészeti Intézetének szakemberei is bekapcsolódtak a munkálatokba.

A fehérvári régészcsapat által végzett ásatással kapcsolatban a vezető régésztől megtudtuk: a június közepétől július elejéig tartó időszakban mintegy 5000 négyzetméternyi új lelőhelyen végeztek feltárást. Ennek során találták meg az Árpád-kori település földbe mélyített épületeit, külső kemencéit és vízelvezető, területhatároló árokrendszereit. Mint Szőllősy Csilla fogalmazott: viszonylag kevés lelet került elő, ám azok eléggé jellegzetesek voltak: bográcstöredékek és fazékperemek, amelyeket jól lehet korszakolni. Előkerült továbbá egy érme is az egyik épületből, amely II. Géza idejére, azaz a 12. század közepére tehető. Ez elég egyértelműen behatárolja a kiásott település korát – miközben írott források csak a 14. század első feléből ismertek.