Erdélyiek találkozója a dinnyési templomkertben

Kurta Judit főszervező Sepsiszentgyörgyről származik. Tőle tudakoltuk, hogy mi hívta életre anno ezt a rendezvényt: – Találkoztam a gárdonyi piacon egy hölggyel, őt úgy hívják, hogy Molnár Gyöngyike. Nem ismertem, mi akkor nemrég költöztünk volt ide, Agárdra – mesélte. – Mint ahogy az erdélyieknek a beszédjén, kihangzott az, hogy ő nem idevalósi, és ebből kifolyólag én megszólítottam, beszélgettünk ott cirka egy órát, s eldöntöttük, hogy erdélyi találkozót fogunk szervezni! – elevenítette föl az öt év előtti inspiráló piacozást Judit. Még jó, hogy a piacon lehet trécselni a kofákkal, így Judit meghallhatta Gyöngyi ízes hangzóit. Kurta Judit – kutatásai szerint – ezer erdélyi kötődésű család él a tónál és környezetében.

A találkozó megnyitóján, a hagyományokhoz híven, idén is felkötöttek egy piros-fehér-zöld színben pompázó szalagot a templomkert kopjafájára. Itt Kurta Judit a kertről magáról beszélt.

– Itt vagyunk ezen a csodálatos helyen, a Dinnyési Hagyományőrző Központban, a templomkertben. Nem véletlen, hogy ezt a helyet választottuk annak idején, hiszen a kert a jelképek világában a közösség jele. A Bibliában is a közösséget és az összetartozást szimbolizálja. Mi, akik ma itt vagyunk, tartozunk valahová. Mi egy nagy család vagyunk, egy összetartozó, összetartó közösség – fogalmazott ünnepi beszédében.

– Meg vagyok győződve arról, hogy aki tud ünnepelni, az tud élni is, szeretni is, és boldog lenni – vallotta. – Egy a múltunk, egy a jelenünk, egy a jövőnk – mondta ki a találkozó mottóját végül.

Gárdony városát Erdei Péterné Katalin képviselte. A rend kedvéért jegyezzük ide: ahogy Agárd, úgy Dinnyés is Gárdonyhoz tartozik. Az alpolgármester a trianoni békediktátum firkálta határok rettenetéről szólt, majd derűsebbre fogta, viccet mesélt. Miért is? Van válasz.

– „Isten áldd meg a magyart / Jó kedvvel, bőséggel” – idézte. – Minekünk a bajunkban is jutott a jókedvből, mi a nagy bajból is tudunk viccet csinálni – érvelt.

A vicc poénja arra futott ki, hogy egy mérges román hivatalnok ordít, miszerint akárki akármit állít, ők, a románok ezer esztendeje biztos, hogy nem lopták el a Kárpát-medencébe megérkező magyarok lovait, hiszen ők akkor még sehol sem voltak...

Erdei Péterné a mindennapjainkról is tett egy Himnusz-segítette megállapítást.

– „Isten áldd meg a magyart / Jó kedvvel, bőséggel” – kérte. – A jókedv megvan, a bőség pedig folyamatban van – értékelt.

A derűs találkozón színpadra lépett a dinnyési Iglice népdalkör, őket citerán Dérné Kovács Ibolya kísérte, majd Mészáros János Elek tenor, operaénekes.

A legszebben hangzó szavak a találkozón résztvevők között hangzottak el.