Halottak napi szentmisét tartottak a Don-kanyar Emlékkápolnánál Pákozdon

– Imádkozzunk közösen egy szívvel és egy lélekkel minden katonáért, mindent hősi halottért, minden áldozatért! – hangzott el a tiszteletadók karéjában. – Imádkozzunk azért, hogy az elhunytaknak a földi élet után a mennyei boldogságból is részük legyen!

Spányi Antal homíliájában arról beszélt, hogy minden ember sorsa különböző, de egyben minden ember sorsa közös: mégpedig az, hogy megszületünk és meghalunk. Isten földi életet adott nekünk, és ezen az úton – minden próbatétel mellett – végig kell mennünk, aztán elérünk egy sötét és félelemmel teli ponthoz, amely kapu is egyben.

Egyszer mind találkozunk

– Azon a kapun mindenkinek át kell lépnie, nincs kivétel! – emelte fel hangját a püspök. – Lehet valaki gazdag, lehet hatalmas, mindegy… A kapun átlépve Isten elé jutunk, ott pedig számot kell adnunk földi életünkről, nem mindegy tehát, hogyan töltjük el azt. Van közöttünk, aki, miután végigdolgozta, végigküzdötte az életét, megöregedve, szerettei mellett békességben hunyja le a szemét. Ilyenkor a távozás űrt hagy, megsebzi a szívet, de azt mondjuk: szép halála volt… Van azonban olyan halál, amit a hivatás teljesítése közben kell elszenvedni, mert az eltávozó tiszteli és védi a hazáját, mert teljesíti a parancsot, ami a harctérre szólította. Mert az otthont védte.

Nem tudjuk, minket milyen halál vár. De akit a hivatása arra szólít, hogy másokat védjen, annak készen kell állnia mindenféle halálra, jelentette ki Spányi Antal, majd annak a reményének adott hangot, hogy talán a mi, távolban elhunyt szeretteink, az egykori, első vagy második világháborús csataterek áldozatainak sírján is lesz, aki ezen a napon mécsest vagy gyertyát gyújt.

– Halottainkért imádkozni kell, mert hisszük, hogy a halálban nem semmisül meg az élet, hanem csak az örök életbe, egy teljesebb életbe érkezik. Imádkozzunk a hőseinkért, a hősi halottakért, az idegen földben eltemetettekért, minden halottunkért! Legyen részük a mennyei boldogságban! Adja az Úr, hogy végtelen szeretetében egyszer majd mindannyian együtt lehessünk!

A megemlékezésen a doni katasztrófa áldozatainak családtagjai is részt vettek. Székesfehérvárról autóbuszt indítottak a kápolnához, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség elnöke, Berdó Gábor Károly is azok között volt, akik koszorút helyeztek el a helyszínen. Mint ahogyan így tett Spányi Antal, az egyházmegye püspöke, Kaposvári László dandártábornok, a Honvéd Vezérkar Logisztikai Csoportfőnökség megbízott csoportfőnöke és Görög István, a Katonai Emlékpark, Nemzeti Emlékhely ügyvezetője is.

A lassan mindent beborító alkonyat idézte a halottak emlékét.