Megszabadulni a drogtól, segítséggel – Terápiás módszerekről is hallhattunk Ráckeresztúron

A szenvedélybetegségek fogságából igen nehéz kiszabadulni. Legyen szó alkoholról, drogról, gyógyszerről, a leszokásig hosszú út vezethet. Az viszont jó, hogy ezen az úton nem kell feltétlenül egyedül végigmennie a szenvedélybetegnek, hiszen lehetnek kísérői is, akik támogatják. Ilyenek például a terapeuták, akik nagyon sok segítséget adnak.

A Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban rendezett műhelybeszélgetésen betekintést nyerhettünk abba, ott hogyan zajlik a terápia.

A Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió (MRE KIMM) Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonának felnőtt- és serdülőrészlegét ismerhettük meg Salamon Sarolta és Orsolics Zoltán Zénó, valamint lakók kalauzolásának köszönhetően.

A találkozó a kápolnában kezdődött, ott került sor a rövid bemutatkozásokra, majd a serdülők rehabilitációját vezető Orsolics Zénó ismertette az otthon létrejöttének körülményeit, a szakmai munka főbb vonalait. (Salamon Sarolta a felnőttrészleg programvezetője.)

Hallhattuk: Ráckeresztúron 1987-ben kezdtek a felnőttekkel foglalkozó részlegen, a serdülőket segítő épületrész pedig 2015 decemberében nyílt meg. A fiatalokkal az életkori sajátosságok miatt mindenképpen külön kell foglalkozni, de vannak összeköttetések a két részleg között.

Az otthonban lényegében bárkit fogadnak, aki szeretne megszabadulni a szenvedélybetegségétől. A terápiát keresztény szemlélettel végzik, a foglalkozások között pedig ott van a művészetterápia, a sport is. Fontos, hogy egyéni esetkezelés és közösségi terápia is zajlik. A felnőttrészlegen harminc ágyuk van, a serdülőknél tizenöt 10–18 éves korú fiatalt tudnak egyszerre fogadni.

Maradásra senkit nem köteleznek, inkább belső szabályok vannak, így tulajdonképpen bárki bármikor elmehet. Ahogy vissza is térhet – s erre hallottunk példát is.

– A függők alapvetően azért vannak nálunk, hogy helyrehozzák az életüket – fogalmazott Zénó.

Ezután megismerkedhettünk két felnőtt és két tizenéves drogfüggővel, akik elmesélték, hogyan és miért kezdték el a szerhasználatot.

Kemény sorsokról hallhattunk, de érzékelhető volt, hogy aki ott van, az már jó úton jár.

A találkozó végén némi betekintést nyerhettünk mindkét részlegbe.

Az otthonban tapasztaltakról hamarosan riportot is közlünk.