Pálcákkal mozgatott papírhősök – Tészabó Júlia előadása a megyeszékhelyen

Tészabó Júlia nemrég bukkant rá egy magyar papírszínházra, így egy folyamatban lévő kutatásáról adott számot, s persze a papírszínház jellemzőit is elsorolta.

– Amellett, hogy valódi színházi előadások megidézésével a gyerekek színházhoz való közeledését eredményezte, közönséget is nevelt a papírszínház, és segítette a manuális és szellemi fejlődésüket. Magyar gyártó neve egészen addig nem merült fel, amíg egy tematikus honlapon a „Rigler Budapest” jelzéssel nem találkoztam. A kutatás során sikerült rálelnem egy teljes készletre – vágott bele a Rejtőzködő kincs – Egy Magyarországon készült papírszínházról című előadásán a szakember.

Az angol gyártók leleményét sorra átvették más országok játékkészítői is

A papírszínház már az 1800-as évek végén megszületett – angol gyártók kezdték el anno a forgalmazását –, az 1900-as évek elejéig volt igazán népszerű. Litografált papírt használtak hozzá, kartonlapra ragasztva, fakeretre illesztve. Az alakok, a drámai hősök, a szolgálók és királylányok, a bárók és banditák mozgatását a játék kiagyalói, majd a gyerekek pálcákkal vagy papírcsíkokkal intézték. A függöny is felhúzható volt, sőt, olykor fény- és hanghatásokat is használtak. A jelmezek valódi színházi előadások jelmezeit és díszleteit utánozták. Éppen ezért fontos kordokumentumai a korszak valódi színházművészetének is.

Az előre gyártott papírszínházak jellemző hátterei voltak többek között a falut, parasztszobát, antik közteret, úri kertet, börtönt, várat, barlangot, templombelsőt, középkori várost ábrázoló díszletelemek. A készleteket szövegkönyvek egészítették ki, valamint a díszletek mozgatásáról szóló utasítások. Bár egyfajta sorozatgyártás is jellemezte a papírszínházakat, az megkívánta a játszóktól az önálló alkotást, a fantáziát.

Az angol gyártók leleményét sorra átvették más nyugat-európai országok játékkészítői is, megjelent a népszerű fiújáték Németországban, Ausztriában, Dániában, Spanyolországban, Franciaországban, sőt, az Egyesült Államokban is szakosodott rá kiadó.

– Köszönhetően a nyomdatechnika fejlődésének – eleinte metszett rézlemezeket, majd a 19. század közepétől színes litográfiát használtak – tömegtermékké válhatott a játék – hangzott el.

Tészabó Júlia kutatásai során az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) szcenikai gyűjteményében talált rá egy 1910-es kiadású magyar papírszínházra. Kiadója a budapesti Rigler József Ede volt. Az OSZMI-ban jelmeztervként, illetve háttértervként archiválták egykoron a most újradefiniált Rigler-féle magyar papírszínházat, amely 46 darab 50x40 centiméteres litografált lapot, 10-11 centiméteres figurákat tartalmaz. Mindez az egyik kiemelt német papírszínház, a Schreiber színházak szabványának megfelelő. A darabok szövegkönyvei az Országos Széchényi Könyvtárból kerültek elő. tíz szövegre van utalás, öt van meg, ebből három magyar darab: A falu rossza, Hunyadi László, Az arany ember.