Száz esztendeje született Csanádi Imre, aki egész életében büszke volt zámolyi gyökereire

Az ünnepségen a település és a terület elöljárói, a zámolyi civil szervezetek, lakosok, valamint diákok mellett megjelentek a Csanádi család tagjai is – felesége, két fia, lánya, unokahúgai és unokái. Az emléktábla, amely lassan három évtizede jelzi a költő születésének helyét, illetve állít emléket munkásságának, nem sokkal halála után került fel a Kossuth utca 61. szám alatti ház falára. 2007-ben aztán a helyi általános iskola is felvette a nevét, így őrizve meg nem csak az emlékét, de zámolyi származásának tényét is, amelyre maga Csanádi is egész életében büszke volt. Életútját és munkásságát Bakonyi István irodalomtörténész, a fehérvári Csoóri Sándor Társaság elnöke méltatta.

Rövid beszédében rámutatott, hogy Csanádi a korszak egyik legnívósabban szóló költője volt, költészetének egyik alapvető vonását pedig határozott világlátása adta. Formakultúrája igényesen gazdag: a magyar népdalok ritmuskészlete épp úgy sajátja, mint a klasszicizáló hajlandóság. Mindenféle intellektualizálástól elfordulva a kifejezés és a néven nevezés közvetlen, természetes erejében bizakodó költészet esztétikai ideálját vallja. Ismert alkotásai mellett néhány évvel ezelőtt kerültek elő a hadifogságból húgának írt levelei, amelyeket kötet formájában adtak közzé. Az irodalomtörténész beszéde végén felhívta a hallgatóság figyelmét arra is, hogy március 27-én Csanádi és Csoóri emlékére országos emlékülést szerveznek a zámolyi művelődési házban.

A megemlékezés végén, a koszorúzás előtt, megható pillanat volt, amikor Csanádi János meglepetésként az általános iskolának ajándékozta az édesapja által kisiskolás korában használt, kétoldalú palatáblát, amelyet az iskola nyilván ereklyeként őriz majd.