Lakner József körülbelül ötven éve foglalkozik a műkereskedelmi piaccal

A fehérvári Lakner József – aki a Vörösmarty Társaság művészeti alelnöke – úgy látja: Fehérváron többen rendelkeznek színvonalas képzőművészeti alkotásokkal, de arról nincs tudomása, hogy bárkinek országos jelentőségű gyűjteménye lenne. Persze többen vásárolnak, hiszen sokan e módon szeretnék esztétikusabbá tenni az otthonukat, ám ettől még nem feltétlenül alakul ki komolyabb gyűjtemény.

A 30-40-es korosztály inkább kortárs műveket gyűjt

S itt máris elérkeztünk a gyűjtő fogalmának meghatározásához. Lakner szerint a műtárgyhoz való viszony alapján egyrészt létezik a gyűjtő, aki a szenvedély, a birtoklási vágy miatt szerez be rendszeresen tárgyakat. Másrészt van a vásárló, aki a környezetét szépíti, harmadrészt pedig ott a befektető, akinek a számára a vásárlás értékmegőrzést jelent, s anyagi gyarapodást is remél. E három kategória nem feltétlenül különül el egymástól, akár egy ember is megtestesítheti. Lakner József körülbelül ötven éve foglalkozik a műkereskedelmi piaccal, hobbi szinten, s ez idő alatt nagyjából százezer képet látott. A kilencvenes években komoly cikkei születtek a témában, amelyeket több később született kötethez, publikációhoz is felhasználtak – mesélte az alelnök. Tapasztalatai szerint a műkereskedelem nagy részét a festmények teszik ki. Hogy mi alapján határozódik meg egy műtárgy ára, mitől válik értékessé, azt nagyban befolyásolja, hogy ki a művész, és milyen a műtárgy minősége.

Érdekesség, hogy míg korábban inkább az előbbi volt fontos, az utóbbi években a minőség kerül előtérbe. Tehát egy kevésbé ismert festő kiváló alkotása jobban eladható, mint egy ismert név kevésbé színvonalas műve. Az elmúlt 30-40 évben az ízlés is sokat változott. Régebben jellemzően az idősebb réteg vásárolt klasszikus alkotásokat, most előtérbe került a 30-40 éves korosztály, amely főleg a 20. századi modern, valamint a kortárs művek iránt érdeklődik. Az árak alakulását befolyásolhatja valamilyen jelentősebb esemény, s a kereslet és kínálat aránya is számít. Ha például egy ritka festményről van szó, amely iránt több érdeklődő van, akkor annak értéke akár a tízszeresére is nőhet. A műtárgy­kereskedelem leginkább az aukciókon válik láthatóvá, mert a galériás eladások kevésbé, a közvetlen vásárlások a művészektől pedig végképp nem követhetők – mondta Lakner József, hozzátéve: nagyon fontos, hogy ismerjük egy műtárgy életútját, hiszen az egyrészt a valódiságának bizonyítéka, másrészt értéknövelő tényező. A legmegbízhatóbb módon tehát aukciósházakon – Magyarországon öt-hat jelentősebb és még vagy két tucat kisebb van – keresztül lehet műtárgyhoz jutni, mert így elkerülhetők a hamis változatok. Igaz, a biztonságot meg kell fizetni, s a vevő körülbelül másfélszeres árat is fizethet az adott műtárgyért.

Az aukciókon fehérvári, illetve ide kötődő művész nem igazán van jelen.

Kivételt jelent a fehérvári születésű, de ma már Budapesten élő Fehér László festőművész. Néhány, elsősorban kortárs műveket felvonultató aukciókon esetleg találkozhatunk még Ujházi Péter, valamint Hegedűs 2 László nevével. Lakner József és a Vörösmarty Társaságon belül működő Áron Nagy Lajos Művészetbarát Kör éppen ezért arra is törekszik, hogy a helyi művészeket országos szinten is ismertebbé, elismertebbé tegye. A Szent István Király Múzeum művészettörténésze, Szűcs Erzsébet is megerősítette: az árakat a kereslet, a kínálat és a marketing is meghatározza. A már elhunyt fehérvári művészek – például Áron Nagy Lajos, M. Tóth István – sajnos nem jelennek meg az országos műtárgypiacon, alkotásaikat főleg azok őrzik, becsülik, akik még ismerték őket. Jó volna szélesebb körben megismertetni az itt élt és élő művészek munkásságát, kiállítások és online jelenlét segítségével. Budapest közelsége sem könnyíti meg a helyzetet, hiszen valószínűleg főként ez az oka, hogy nincs a városunkban kereskedelmi galéria. A kortárs művészek közül Szűcs Erzsébet is Ujházi Pétert említette keresett alkotóként. S elmondta: a tulajdonosok olykor megkérik őket arra, hogy segítsenek egy-egy tárgy árának meghatározásában, ám itt sok szempontot figyelembe kell venni. Ilyenkor általában egy minimum árat javasolnak, amely alatt nem érdemes eladni a műtárgyat.