Ferenczy Noémi munkáját Polgármesteri Elismerő Emlékéremmel jutalmazták

A fehérvári Ciszterci Szent István Gimnázium magyartanárnőjének neve már fogalomnak számít, ha diákszínjátszásról, szavalásról van szó. A Ciszterben legalábbis biztosan, hiszen ott évek óta foglalkozik tehetséggondozással egyrészt a Fejér Holló Diákszínpadon belül, másrészt külön foglalkozásokon, amelyeken a fiatalokat versmondó-versenyekre, egyéb megmérettetésekre készíti fel.

A tanárnő színjátszóival rendszeresen részt vesz a Vörösmarty Színház Atlantisz című programjában, amelyben egy-egy fontos művet dolgoznak föl jelenetenként az iskolák, de a városi ünnepségekre is sokszor állít össze műsort.

Munkáját a minap Polgármesteri Elismerő Emlékéremmel jutalmazta Cser-Palkovics András, aki a karantén időszak lejártával adta át Ferenczy Noéminek az elismerést. Mindez a Városháza dísztermében, váratlanul történt, így a tanárnő alaposan meglepődött.

– Harmadszor rendeztem meg Az ember tragédiáját, s az előadást februárban megnézte a polgármester úr, valamint Mészáros Attila alpolgármester is. Ők évek óta érdeklődésből jönnek el a bemutatóinkra, amiért hálásak vagyunk. Nem sokkal később elhívtak a gyerekekkel a Városházára, hogy egy kicsit körbevezetnének minket. Nagyon örültünk, ám mielőtt ez megtörtént volna, jött a koronavírus. Az eredeti időponthoz képest végül egy héttel kellett elhalasztani a találkozót, de akkor már fogadhattak bennünket. Kis ajándékcsomagokat kaptunk, s elhangzott: egy merénylettel is készültek. Én rögtön arra gondoltam: biztosan elő kell adni valamit, verset vagy hasonlót – aztán átnyújtották az elismerést. Úgy ért az egész, mint derült égből villámcsapás – emlékezett vissza Ferenczy Noémi, akit nagyon meghatott a gesztus. Az indoklás szerint a székesfehérvári diákok oktatásában és nevelésében végzett, kiemelkedő színvonalú munkájáért ítélték oda az elismerést.

E munkának része a diákszínjátszókör vezetése, hiszen az is fontos nevelői munka

– Az ember tragédiája olyasmi, mint egy kaleidoszkóp – fogalmazott Ferenczy Noémi, akit ebben a változatban a magánéleti, párkapcsolati megközelítés érdekelt a leginkább. Úgy gondolja, hogy ez a mű mind a saját, mind a nemzeti önismerethez sokat tesz hozzá. Örül, hogy sikerült ebből a kaleidoszkópból újabb színeket és más szögből megmutatni. A közönség pedig ismét visszaigazolta a megvalósítást, mert látható katarzissal jött ki az előadásokról.

A folyamat mondhatni tragikus volt – nevet Noémi – több törésponttal, amikor azt mondta a fiataloknak: most hagyta abba. Amíg ők maguk nem jelzik, hogy dolgozni akarnak, hogy érdekli őket ez a mű, addig felfüggesztik a munkát. S úgy tűnik, ez kellett ahhoz, hogy felrázza a gyerekeket. Itt ugyanis nem csak arról van szó, hogy az ember kimegy a színpadra, aztán meghajol, hanem komoly átlényegülésre van szükség, komoly és nehéz a szöveg. Olykor nehéz volt elhinniük, hogy mindaz működik a színpadon, amit a tanárnő elképzelt. Végül is két hétig tartott a szünet, ezután mindenki visszatért…

Majd jött a karanténidőszak, amikor a csoport tagjai sem találkoztak. Mindenki tanult, Noémi tanított, de a kapcsolatot tartották egymással, és nagyon örültek, amikor újra személyesen találkozhattak. Most nyári szünet van, de már tudják, hogy készülni kell a félbemaradt János vitézre, és jön majd a Holdbéli csónakos is, újabb darabra tehát egy darabig nem vállalkoznak. S a tanárnőnek vannak egyéb feladatai is: forgatókönyvírás kapcsán ad tanácsokat egy tanítványának, de már főiskolások is fordulnak hozzá segítségért.

Sokakat mentorál, ám azt mondja: már meg tudja tartani az egyensúlyt a vállalt feladatok között, képes meghúzni a határokat. Ez egyrészt a korából, másrészt az önismeretéből is fakad, hiszen tudja: neki is nagy szüksége van a feltöltődésre, különben mindenki rosszul jár. A vállalt és inspiráló plusz feladatok mellett azonban legalább olyan fontos számára a napi tanári munkája, mert abban is sok az érdekes kihívás.

A friss elismerés megerősíti abban, amit csinál, ám emellett azért is örül neki, mert alapvetően hiányolja a társadalmunkból a munka elismerését. Pontosabban, az ember elismerését. Éppen ezért jelent sokat minden szerető figyelem, ami a másik felé irányul. Neki most ebben volt része.