Gyurcsányiné Gyetvai Katalin óvónő állami elismerésben részesült

Ebben az évben nem csak a Makk Marci, Micimackó és Méhecske csoportos ifjak kaptak búcsúajándékot: Gáborné Kutasi Katalin óvodavezető több szülőnek is emléklappal és szerény ajándékkal köszönte meg a segítséget, az óvoda aktív támogatását. Elismerésben részesült Baki Ildikó, Holicsek Anikó, Kolompár Eszter, Mészárosné Asztalos Dóra, Nagy Nikoletta, Takács Katalin, Vagyóczkiné Mód Mónika, Varga Mónika, Kocsis Attila, Szász Károly, Kovács Zoltán és családja.

Miként arról már hírt adtunk, „Tiszteletbeli örökös tag” lett Cseppen Ákos, aki függönyöket s egyéb textíliákat, irodabútorokat, játékokat ajánlott fel az ovinak. Hunyadi József és csapata kifestette a folyosót, otthonosabbá varázsolta az óvodát. Herkli Antal a már-már elfeledett húsvéti népszokás, a sibálás, a sibafonás rejtelmeibe vezette be a gyerekeket. E különleges hagyomány bekerült a települési értéktárba is, a cél, hogy minél korábban megismerjék a gyerekek. Szentes-Mabda Katalin Dóra polgármester is az óvoda tiszteletbeli örökös tagja lett, hiszen szívén viseli az intézmény sorsát, s minden helyzetben igyekszik a legjobbat tenni. Támogatja az óvodai pályázatokat, s fenntartóként is keresi a pályázati lehetőségeket, a gyerekek és a dolgozók érdekeit képviselve.

A legnagyobb meglepetés az ünnepség végére maradt: Gyurcsányiné Gyetvai Katalin óvodapedagógus az Emberi Erőforrások Minisztériuma által adományozható szakmai elismerésben részesült

A Pedagógus Szolgálati Emlékérmet az óvoda vezetője adta át. Ahogyan a gyerekek és a szülők szólítják, Kati néni harmincnégy év szolgálat után búcsúzott az óvodától. Szakmai tudása, elhivatottsága, a gyerekek iránti szeretete, nyitottsága példaértékű.

1986-ban kezdett dolgozni egy budaörsi óvodában. Hogy miért lett óvónő? A válasz egyszerű: nagyon szereti a gyerekeket, szívesen foglalkozik velük.

Anyukája dajkaként dolgozott Budapesten, s nagymértékben hatott rá ő is. Előbb középiskolai végzettséget szerzett, majd – már munka mellett – elvégezte az óvónőképző főiskolát is. Ráckeresztúrra 1996-ban került, amikor férjével e kis Fejér megyei községbe költöztek. Eleinte főként nagycsoportosokat bízott rá az akkori óvodavezető, később, már gyakorlott óvodapedagógusként kiscsoportot is kapott. Az óvoda bővítésekor megalakított első Méhecske csoport tagjai az ő szárnyai alatt növekedtek, fejlődtek, s bontakoztatták ki tehetségüket. Az évek során az egyre tapasztaltabb óvónő szakmai továbbképzéseken, konferenciákon vett részt, folyamatosan bővítette tudását, munkaközösség-vezető lett, s mentorként a gyakornokoknak is segített. Nyitott volt az új eszközök, módszerek megismerésére és kipróbálására, hiszen úgy vélte, folyamatos fejlődés és megújulás szükséges ahhoz, hogy valaki igazán jól végezze a rá bízott feladatokat. Az évek során nehezebb helyzetek is adódtak, amikor például egy-egy szociálisan hátrányos helyzetű gyermek került a csoportjába.

Kati néni érzékenyen reagált a problémákra, mindig igyekezett segíteni, s a helyzeten javítani. Számos rajzpályázatra nevezett a gyerekekkel, szép sikereket értek el, legutóbb például kirándulást nyertek. Szívén viselte a csoportszoba és a folyosó dekorálását, az óvodai környezet szebbé tételét is.

Kérdésemre, melyek a legemlékezetesebb élményei, emlékei az elmúlt évtizedekből, Kati néni az első csoportjától való könnyes búcsút említette. „Amikor iskolába mentek, megsirattam őket” – idézi a múltat. A szülőkkel szervezett kirándulások mellett a vidám, hangulatos farsangokat is szép emlékként őrzi, olyankor ugyanis igazán felszabadultan lehetett mókázni a kicsikkel. Gyurcsányiné Gyetvai Katalin kedves, mosolygós óvónő, a gyerekek szeretik – hiányozni fog a Mosoly Óvodából.