Hogyan juthatott magyar föld még az osztrákoknak is?

Ez a kérdés, illetőleg Sopron és környékének sorsa állt Tóth Imre történész, a Soproni Múzeum igazgatója azon előadásának homlokterében, amelyet a Magyarságkutató Intézet trianoni békediktátumról szóló online konferenciáján mondott el.

– Ausztria és Magyarország társországokként vettek részt az első világháborúban, ennek ellenére Ausztria megkapta Magyarország nyugati területsávjának egy részét – mondta ki Tóth Imre.

Ezt a területet Őrvidéknek nevezhetjük, szebben cseng, mintha Burgenlandot mondanánk.

Tóth Imre kifejtette, 1918 novemberében Né­met­ausztria bejelentette igényét Magyarország zömében német ajkúak lakta nyugati sávjának egy részére. 1919 szeptemberében Franciaországban a térség egy részét Ausztriának ítélték, ám annak átadása az 1921. augusztusi határidőig nem történt meg, többek között a magyar felkelő csapatok is tettek ellene.

Tóth Imre érdekes nagypolitikai érdekeket mutatott be arról, miért is hasíthatott területet Ausztria hazánkból. Pár évet visszalépünk:

– 1918. október 21-én kiáltották ki az önálló Német­ausztriát, hangsúlyos, nem Ausztriáról, hanem Német­ausztriáról van szó. Akkor már tudni lehetett, hogy a Monarchiának vége, a német képviselők igyekeztek előre kimenekülni a saját birodalmukból, és ezzel jó előre lehatárolni azt a területet, amely később Német­ausztria keretét adta – fogalmazott Tóth.

– [A területi tárgyalások során] egy bizonyos Thomas Cunninghame brit diplomata felvetette az osztrákoknak, hogy ha nem erőltetik a németekkel való egyesülés kérdését – amely Német­ausztria politikájának egy sarkalatos pontja volt! –, akkor esetleg számíthatnak valamiféle kedvezőbb területi kompenzációra akár Dél-Tirol területén, akár Nyugat-Magyarország vonatkozásában – mondta a történész.

Nos, az első világháború után a Monarchia nélkül – egyes kortárs véleményformálások szerint – életképtelen Ausztriában népszerű megoldáslehetőség volt a továbbélésre az anschluss, a Németországgal való egyesülés víziója. No persze a győztesek, különösen a franciák nem óhajtották ezt.

Eközben az olasz diplomácia szerette volna a formálódó új délszláv állam befolyását csökkenteni, akár Ausztria területének Maribor felé történő megnövelésével, ennek meghiúsulása is kompenzációt hívott elő az osztrákok számára.

Vissza 1921-hez! Októberben a magyar és az osztrák delegáció olasz közvetítéssel Velencében megállapodott arról, hogy Sopront és környékét az osztrákok visszaadják hazánknak, s Magyarország átadja a korábban odaítélt terület többi részét Ausztriának. A soproni rész visszaadását legitimálta az 1921. decemberi népszavazás.

Lényeges megállapítást tett Tóth Imre a soproni német ajkú polgárokról:

– Ha megnézzük ezeknek a németeknek a históriáját, akár a kora újkortól fogva, egy nagyon erős hungarustudatú németséggel találjuk magunkat szemben, amely németség városi része erőteljesen integrálódott a magyar államba – mondta Tóth Imre.

Bizonyára ez is kellett a népszavazás magyar sikeréhez.