Nagyláng: választás két település között

Aki Fejérben a Nagyláng nevet meghallja, valószínűleg Kislángra gondol elsőként. Alapvetően nem teszi ezt rosszul, ám az egykori településnek Soponyához is van köze.

Nagyláng a mai 6307-es és a 6331-es utak keresztezésének közelében húzódott; környékén már az újkőkorból ismert az emberi jelenlét, hiszen innen vonaldíszes kerámiák kerültek elő. Nagylángot 1372-ben említik először, amikor is a település a Rufi családtól a Baracskai családhoz került. Később a fehérvári káptalanhoz tartozott, akkor már templommal is rendelkezett.

Nagyláng az idők folyamán kétszer is elpusztult. Előbb a hosszú háború idején (1591, vagy hivatalosan 1593–1606), később pedig a Rákóczi-szabadságharc alatt, 1704-ben. A török hódoltság közben 1645-ben éledt újjá. A falut és környékét 1650-től uralta a Zichy család, ennek lenyomatát Soponya ma is őrzi: birtok, kastély található a területen.

Az itteni plébánia 1769-ben a kálozi plébánia filiájából alakult meg. Miután az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Hartlieb tábornok megszállta a falut, a császárhű Zichyek Bécsbe menekültek.

Soponyához 1936-ban csatolták, mivel – főként a törökök kivonulása után – Nagyláng lakói jellemzően a mai Soponya területén kezdtek el építkezni, amely egyet jelentett azzal, hogy az egyik település lakosságszáma folyamatosan csökkent, a másiké pedig nőtt. Soponya első ismert okirati említése 1192-ből származik, ez mutatja: a két települést hosszú időn át különválasztották egymástól.

Kisláng 1913-ban szakadt el az anyatelepüléstől, amikor is a 19–20. század fordulóján a nagylángi uradalom súlyos anyagi nehézségekkel küzdött, a válság megoldását pedig a kislángi gazdaság eladásában látták a Zichy család tagjai.

Soponyán, Nagyláng egykori területén található a Pollack Mihály által tervezett Zichy-kastély, amelyben a többi között gazdatisztként dolgozott Szentirmay Elemér későbbi zeneszerző, Ádám Zsigmond magyar pedagógus, gyermekvédelmi szakértő, valamint Takács Imre költő, műfordító. Utóbbiak az első magyarországi „gyermekváros” (gyermekvédelmi intézmény) szervezésében, életének alakulásában töltöttek be jelentős szerepet: az 1950-es évek végén iskolát és gyermekotthont rendeztek be az épületben, amely egészen 1984-ig működött ott. A kastély a gyermekváros megszűnése óta üresen áll.