Tinódi igenis Fejér megye szülötte

Jóleső érzéssel olvastam Szanyi-Nagy Judit „Egy árulkodó név rejtélye” című írását Tinódi Lantos Sebestyénről (a név írásmódja nem egységes – a szerk.) A kérdés: vajon Fejér vagy Baranya megyében született a krónikás? – jó ideje nyitott. S erre a 2006. évi Tinódi-konferencia sem adott egyértelmű választ. Irodalomtörténet- írásunkban jó ideig az volt elfogadott, hogy „Tinódi Sebestyén nemes, de elszegényedett szüléktől származott, kik nevöket Fejér megye Tinód nevű pusztájától vették...” [Toldy Ferenc: A magyar költészet története]. 1881-ben Szilády Áron A XVI. századbeli magyar költők művei bevezetőjében is hasonlóan fogalmaz. Károly János a Fejér vármegye története című könyvében (1904) lantosunknak „a Fejér megyében elterjedt ős Tinódy családból való származását” szintén bizonyosra veszi. Két évvel később, 1906- ban Mészöly Gedeon Tinódi Sebestyén címmel megírta doktori disszertációját.

Ebben kijelenti: Tinódi műveinek a nyelvéből, az életrajzi adatokból kitűnik, hogy „a lantos Sebestyén nemcsak más család, de más föld szülötte is”, és a Mészöly család egyik ágán ők „örökösei lettek a Tinódi vérnek, vagyonnak, leveleknek”. De tudjuk, a Tinódy család örökösei a Tinódyánusok: a Dörögdiek, Vargák, Mányokyak, Pintérek és Tinódy István. Tehát „a Németh és Mészöly családok bérlet útján jutnak kapcsolatba Bogárddal és a Tinódy családdal.” [Sárbogárd város története, 1989.] Majd Mészöly azzal áll elő, hogy Sebestyén nem lehet Fejér megyei nemesi család szülötte, mert az 1553-as nemeslevélben ez áll: a lantos olyan szülőktől származik, akik „a polgári állapotból nem emelkedtek ki s nem jutottak a nemesség fényére” – tehát a lantos szülőföldjét „a kies Dunántúl alsóbb vidékein köll keresnünk”. Ám arról nem szól, hogy a Mészöly család a nemességét 1721-ben kapta – a régebbi nemesi levél a 16-17. századi zűrzavaros időkben elveszett.

Ez történhetett a Tinódy család irataival is, így évtizedekig küzdöttek birtokaikért Hogy a disszertáció szerzője miért akarta „száműzni” Fejér megyéből az első jeles énekmondónkat, örök talány. Még az ö-zésről tett megállapítása is ezt sugallja: megállapítja, hogy „a dunántúli ö-ző nyelvjárás területén köll tehát Tinódi eredetét keresnünk”. Ám ezt leszűkíti Somogy és Baranya megyére, és kijelenti: „e vidéktől északra, nyugatra e-ző a nyelvjárás. Fehérvármegyének egy-két ö-ző falva (Vál, Lovasberény) későbbi alulról felhúzódott telepítés”. S nem tesz említést Fejér megye délebbi területéről, így Sárbogárdról sem, ahol Mészöly a Tinódira jellemző ö-zéssel és í-zéssel szintén találkozhatott. Szerintem Mészöly Gedeon itt sorolt vélekedései vitték tévútra a Tinódi-kutatásokat. A fentiek arra sarkalltak, hogy összefoglaljam, milyen érvek szólnak Tinódi Fejér megyei születése mellett.

Az „Énekmondónk nyomdokán” című tanulmánykötetem 2012-ben jelent meg. Az egyik fejezet a Sárvíz őrzésére Géza fejedelem által Bogárd környékén letelepített besenyőkről, majd a 14. századtól a Mezőföldön megtelepült kunokról szól. Velük az ö-zés terjedt el, s ez máig megtalálható a Sárvíz menti nyelvhasználatban. A Bogárd melletti Sárszentmiklós í-zése a Győr vármegyei besenyőktől származhatott. A záró fejezetben párhuzamot vonok a dunántúli regionális atlaszok és Tinódi műveinek nyelvi sajátosságai között. A példák vizsgálatából leszűrhető, hogy Tinódi a gyermek- és ifjúkorát a Sárvíz és a Sió mentén tölthette. S az itt szerzett nyelvi adottságok megőrződtek a sok vándorlás ellenére is. Ily módon igyekszem ráirányítani a figyelmet e máig nyitott kérdésre. Ideje volna e témakörben egyet s mást újrafogalmazni és átértékelni. Bízzunk abban, hogy az irodalmi köztudatban ide egyszer Tinódi Sebestyén is „visszatalál”.