Többszöri elnéptelenedés után is tovább él Előszállás

Beszédes névnek tűnik az Előszállás településnév, amely legelőször 1537-ben bukkan fel egy írásos emlék részeként, Elevzallas alakban. A legtöbbet hallatott magyarázat szerint az Alföldön letelepült kunok a mai Előszállástól valamelyest nyugatabbra létesítettek maguknak szállást, innen ered a mostani település elő-szállás elnevezése.

A nagyközséget legelőször 1526-ban érte nagyobb kár – amelynek írásos nyoma is van –, akkor a török dúlt a környéken. Az itt lakók nomád, legeltető-vadászó-halászó állattartási formáját az uralom felszámolta, a kun kapitányságot feloszlatták, valamint a települést Karácsonyszállással együtt Tolna megyéhez csatolták.

A Fejér megyei kun szállásokat I. Habsburg Ferdinánd foglalta vissza, s 1541. január 14-én Szarvaskő várurának, Horváth Ferencnek adta azokat. Rá két évre – továbbra is a török hódoltság idején – névlegesen Palota és a Podmaniczkyak uralma alá került a környék, így Palota vára is adót szedhetett – Rüsztem pasa budai beglerbéghez hasonlóan – ezekről a területekről. Ez azt jelentette, Előszállás lakosainak kétfelé kellett adózniuk. Az 1559-es összeírás alapján körülbelül ötven házban éltek ekkor előszállásiak a településen, húsz családnak pedig fizetnie kellett a földek, házak, szőlők után.

1575-ben az előszállási birtokot – csakúgy, mint a venyi­mit és a karácsonyszállásit – már Miksa császár adományozta tovább a Thury családnak. Ők terheiken úgy próbáltak csökkenteni, hogy előbb kétszeresére, majd ötszörösére emelték az adót, amelyre válaszul a kiéhezett lakosság 1594-ben egyszerűen elszökött. Így állt üresen három évtizeden át Előszállás. Újonnan a balkáni jövevények, rácok népesítették be, akik 1630. november másodikán birtokukká nyilvánították a települést.

1659-ben a zirci ciszterek kezébe került a falu és a környező puszták, amelyért cserébe a Thury-örökösöknek nyolcezer forintot fizetett ki az apátság élére álló Ujfalusi Márton. Az öröm mégsem tartott sokáig: a törökellenes felszabadítóharcok folyományaként Venyimből, Karácsonyszállásról és Előszálláspusztáról is elmenekültek a rácok, így a települések ismét kiürültek.

Ezután Ujfalusi Márton utódja, Braun Zsigmond 1700-ban úgy döntött, a magyarországi ciszter javakat 31 ezer forint ellenében eladja a sziléziai Henrichauban működő ciszterci apátságnak. Azonban a kerek évfordulót megelőző években itt letelepedő néhány földműves szintén csakhamar elhagyta a települést: nyugalmuknak a kuruc–labanc csatározások vetettek véget. Ezáltal harmadjára is lakatlanná vált Előszállás.

A sziléziaiak végül nem is próbálkoztak az újbóli betelepítéssel, 1715-ben inkább bérbe adták a falut, ahol az állat­állományban nyolc tehenet, három lovat és mintegy harminc sertést számlálhattak. Az 1720-as években Fördös István lett a birtok egyedüli bérlője, s 1724-től nemcsak a legelőgazdálkodást folytatta, de szántóföldi művelésbe is kezdett, majd Karácsonyszállás határában majorházat és istállót építtetett.

Ezzel párhuzamosan a rendi gazdálkodás is folyt: 1723-ban 150 szarvasmarhát és 59 lovat a ciszterciek birtokoltak. Még ez év őszén Niklas Antal henrichaui perjel is a településre látogatott, aki elrendelte: rendi épület is álljon a településen. A kamra, majd a major és a kastély megépítésével Előszállás új erőre kapott…