A pákozdi Pavelcze László már napok óta a tragédia sújtotta libanoni fővárosban dolgozik

A két szakember számára Libanon nem ismeretlen terep, hiszen a segélyszervezet 2006 óta végez humanitárius tevékenységet a közel-keleti országban.

– Azon a másfél-két kilométeres körzeten belül, amit igazán érintett a robbanás, nagyon komoly a pusztítás képe – mondta el kérdésünkre Szilágyi Béla, aki szerint a jól megépített házak állnak, de a rosszabb minőségű anyagból, gyengén készültek összedőltek, öt kórház pedig használhatatlanná vált. A detonáció ereje miatt három-négy kilométeres körzetben, a távolabbi épületekben nagyon sok ajtó és ablak beszakadt, s ezek rengeteg sérülést okoztak. Néhány irodaépületet szinte üresre söpört a robbanás. A tűzoltók azt mondják, olyan hatalmas volt a pusztítás, hogy a halottakat nemcsak a romok alatt, de még az épületek tetején is keresik.

– Alapvetően humanitárius segélyszállítmánnyal jöttünk, azért, hogy egészségügyi és gyógyászati felszereléseket, valamint gyógyszereket és pénzadományt adjunk át. Utóbbiból élelmiszert és higiéniai eszközöket vásárolhatnak helyi partnereink. Az első 150 higiéniai és a 150 élelmiszercsomagot már össze is állították, rövidesen megkapják ezeket a legjobban rászorultak. A robbanást követően a helyszínre juttatott első baptista segély egyébként mintegy 10 millió forint értékű – tájékoztatott Szilágyi Béla, aki kérdésünkre, hogy mi most a legnagyobb gond a segítségnyújtás során, elmondta:

– Ahogy saját tapasztalataink és a libanoni Vöröskereszt elnökével való beszélgetés után megállapítottuk, a koordináció hiánya. Mi csak azért tudunk dolgozni, mert már 2006 óta együttműködünk helyi partnereinkkel, akiknek most is hosszú távon kívánunk támogatást nyújtani: akár a robbanás sérültjeinek kezelése, akár a szíriai háború elől menekülő keresztény gyermekek oktatásának területén. Akad baj bőven, például a helyi baptista iskolában kétszáz tanár dolgozik, de a pedagógusok több mint felének megsérült az otthona. Alapvető célunk a humanitárius segélyezés, ám partnereink is kérték, menjünk olyan helyszínekre, ahol egészségügyi segítséget kell nyújtani. Mert erre még mindig nagy szükség van. Megtörtént, hogy az utcán állítottak meg minket a sérültek azért, hogy segítsünk rajtuk, és cseréljük ki kötéseiket. Találkoztunk egy olyan örmény származású idős férfival, akin legalább húsz sérülést találtunk.

– Több sürgős kötözésen vagyunk túl – folytatta Pavelcze László. – Olyan betegekkel is találkoztunk, akiket szakorvosi ellátásra kellett tovább irányítani, például trombózis gyanúja miatt. Arra is felkértek minket, hogy nézzünk át bizonyos területeket, és állapítsuk meg, biztonságos-e az ott tartózkodás. Jártunk egy tűzoltó laktanyában, onnan vezényelték az első egységeket a raktártűzhöz. Később tíz tűzoltó eltűnt, és eddig csak kettőnek a holttestét találták meg. Összességében az a véleményem, a pusztítás nem érintette az egész várost, de még tíz kilométerrel a robbanás epicentrumától távolabb is találtunk üvegszilánkot. Hiszen ahol nem volt a légnyomás útjában semmi, ott akármilyen távolságra elrepülhettek a törmelékek.

Mint megtudtuk, olyan egészségügyi csapatok összeállításában gondolkodnak, akik a helyieknek tartósabb segítséget tudnak nyújtani a kórházi ellátás során. Sok szempontból egyébként akár tíz évre előre kell tervezni, hiszen legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy Bejrút újra olyan legyen, mint korábban volt.

Egyre több hírt hallani zavargásokról – vetettük fel.

– Ilyenek csak este vannak, és nem érintik a segélyezési munkát. Úgy látom, nappal „összezárnak” a libanoniak és végzik a feladataikat, próbálják felkutatni a holttesteket, igyekeznek eltakarítani az utcákat, hogy a járművek újra közlekedhessenek.

A Baptista Szeretetszolgálat vezető munkatársai szerdán érkeznek haza, hogy aztán átgondolják a további humanitárius segítségnyújtás leghasznosabb formáit.