Az ifjú bicskei és az idős dömsödi gazdálkodó mellett az alapítót is köszöntötték

Nyolcadik esztendeje nyújtják át a fájdalmasan korán elhunyt Bokodi Sándor tiszteletére alapított díjat, ezúttal Budapesten, a Dunán horgonyzó Kossuth Múzeumhajó adott helyszínt az eseménynek. A díjat Konrád Istvánné, a Magyar Piac Szövetkezet (MPSZ) elnöke alapította az Agrárminisztérium közreműködésével.

Bokodi Sándor az 1980-as évek elején fogott bele úttörőként magángazdálkodásba bérelt földeken, s a mányi otthonában megmaradt családi portán. Viharos gyorsasággal és óriási erőfeszítéssel bővítette tevékenységét, a rendszerváltáskor sokaknak ő szolgált példával a tradíciókat a modern igényekkel ötvöző mezőgazdasági vállalkozás metódusáról. Konrád Istvánné óbarki gazdálkodó 2010-ben alakította meg az MPSZ-t tizedmagával, köztük Bokodi az egyik alapító volt.

A bicskei díjazott keresi az új utakat a vegyszer nélküli gazdálkodásban

A Bokodi Sándor-díj mellé a karcagi Györfi Sándor készített plakettet, megformálva a névadót. A Munkácsy- és Kossuth-díjas alkotó minden évben ugyanezt a plakettet készíti el a díjazottaknak, idén azonban az MPSZ elnöksége felkérte a művészt, hogy kifejezetten Konrád Istvánné részére formáljon egy egyedi szobrot. Az átadásra felkérték Nagy István agrárminiszert, aki a kormányülés miatt kabinetfőnökét bízta meg a díj átadására. A különdíjas pedig egyáltalán nem sejtette: ezúttal az ő munkáját is elismerik.

Az óbarki gazdálkodóasszony elkötelezett a vidékfejlesztés mellett

A kiválasztott idős gazda ezúttal a dömsödi Szomor Dezső elkötelezett gazdálkodó lett, az őshonos állatok megmentője és tartója, egészséges élelmiszer-előállító, a biodiverzitás gyakorlati megvalósítója a nemzeti parki területen fekvő Apajpusztán, s lakóhelyén, Dömsödön. A kertészmérnök diplomás Szomor Dezső már az államszocializmus idején kezdett önálló kertészkedésbe, nevet szerezvén magának.

Szerteágazó agrártevékenysége kiteljesedett, Apajpusztán szürkemarhát, bivalyt, birkákat, tart természetes körülmények között, 1993-ban a kihalófélben lévő magyar mangalica megmentéséért vásárolt fel anyadisznókat. Dömsödi üzemében adalékmentes hústermékeket állít elő a hagyományos ízekkel, s a korszerű bioételek kívánalma szerint. Az általa művelt ötezer hektárnyi területen ősgyepeket gondoz, környezetvédő és biogazdálkodást folytat, 246 hektár halastavat hozott létre, a legnagyobb túzok élőhely található a Szomor-birtokon.

A bicskei Horváth János harmincnégy esztendősen kétgyermekes édesapa, a Szent István Egyetemen szerzett környezetgazdálkodási agrármérnöki diplomát környezettudatos kertész szakirányon. A Vidékfejlesztési Minisztériumban dolgozott, jelenleg ifjú gazda és őstermelő, 260 diófát ültetett öt éve a Bicske környéki dombokon. Ismertséget szerzett a háztáji, termelői, vegyszermentes élelmiszereket fogyasztó vásárlók körében, tyúkokat, fürjeket, nyulakat tart, s készít belőlük egészséges termékeket. Keresi az új utakat a környezetkímélő gazdálkodásban.

Konrád Istvánné egyáltalán nem számított az elismerésre, meghatottan vette át az egyedi alkotású, gyönyörű szobrot Nobilis Mártontól, a Földművelésügyi Minisztérium kabinetfőnökétől. Az Óbarkon élő és családi gazdálkodást folytató hölgy a hőskorban, a ’80-as években vágott bele az egyéni mezőgazdasági tevékenységbe, amiben ugyancsak kiteljesedett azóta.

A szarvasmarha- és baromfitartás mellett az agrárérdekképviseletbe, a közéletbe is bekapcsolódott, jelenleg is tagja a Magyar Nemzeti Vidéki (MNVH) hálózatnak, és kezdetektől a MAGOSZ-nak. Elkötelezett képviselője a családi és kisgazdaságoknak, a kézműves élelmiszereket, agrártermékeket előállító vállalkozóknak. Legújabban az autós és szabadtéri piacok nyitásával szerzett ismertséget a karantén idején.