Méltósággal az élet utolsó éveire – A csákvári Szent Vince Otthon történetéről

Kezdjük az épületek történetével, kérem Pirityi Hajnalt, a csákvári intézmény vezetőjét a beszélgetés elején, hiszen az legalább annyira izgalmasnak tűnik, mint a tény, hogy a legvadabb kommunista időkben, 1950-ben a katolikusok szeretetszolgálatot alapíthattak Magyarországon!

– Az első, akkor még földszintes épület a Széchenyi utcával párhuzamosan, a 18. században épült, kvártélynak. Ezt később kibővítették, a katonák pedig egészen az 1867-es kiegyezésig használták. Néhány évig aztán szolgabírói hivatalként működött. 1877-ben Esterházy Móricz megvásárolta az akkor már üres épületet, amelyet átalakítottak és kórház, valamint iskola lett belőle – kezdte Pirityi Hajnal.

Ezek működtetésére hívta a gróf Csákvárra a Páli Szent Vincéről nevezett Irgalmas Nővérek szerzetesrendjét, akik 1883-ban kezdték meg működésüket: tanítottak, betegeket ápoltak és segítették a szegényeket. Az idők folyamán aztán még két épület készült, amely már Esterházy Miklós Móricz nevéhez fűződik.

A háborút követően a kórházat azonnal államosították, majd 1948-ban az iskolát is, végül 1950-ben megvonták a működési engedélyt a szerzetesrendektől, a szociális tevékenységet pedig állami feladattá nyilvánították. A szerzetesek és apácák megélhetés nélkül maradtak. Ekkor alapította meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Katolikus Szeretetszolgálatot, hogy gondoskodjon az ellátás nélkül maradt, idős, beteg szerzetesekről és apácákról. Az állam öt települést jelölt ki a fedél nélkül maradtak befogadására. Ezek egyike volt Csákvár, ahová a megmaradt épületekbe 63 idős kedvesnővért – nem csak vincéseket – szállásoltak el.

– Intézményünkben ma is eleven azoknak a nővéreknek az emléke, akik itt éltek és szolgáltak. A falakon megtalálhatók a nevükre kiállított iratok, dokumentumok, a kápolnában az általuk hímzett oltárterítők, nevüket viselik az egyes termek – mondta az intézményvezető, akitől azt is megtudtuk, a csákvári temetőben külön parcellába temették az itteni nővéreket. Ennek a rendbetétele és felújítása a jövő év egyik feladata. Szeretnék pontosan feltérképeztetni a régi sírok helyét is, hogy a megújulást követően minden, a területen nyugvó apáca emléktáblája – rajta a nevével és annak a rendnek a nevével, ahonnan érkezett – pontosan a sír helyére kerülhessen vissza. Még idén, november 3-án Spányi Antal megyés püspök vezetésével emlékeznek meg a csákvári apácákról.

Ahogy a nővérek kihaltak az idősotthonból – 2002-ben hunyt el a két utolsó –, úgy lett egyre több hely a világi beköltözők részére. Ma 101 férőhely van az intézményben, amely teljes körű ellátást biztosít idős, ápolásra is szoruló nők részére, akiket az egész ország területéről fogadnak. Jellemzően középsúlyos demenciával élők laknak az otthonban, akiknek az ellátására 27 ápolót alkalmaznak. Az otthonnak saját konyhája és mosodája van.

– Az intézmény múltja kötelez minket, a keresztényi értékrend vezérfonalként mutat nekünk utat. Mivel a nálunk élő időseknek ez életük utolsó állomása, ezért azon dolgozunk, hogy ne az intézményi, hanem az otthon jellege kerüljön előtérbe. Igyekszünk olyan tevékenységeket is szervezni a lakók számára, amelyek fontosak voltak a korábbi életükben, hogy segítsenek felidézni, kik ők és hogyan éltek. Így került az udvarra például buszmegálló: sokan keresték, mert menni kell dolgozni, vásárolni, rokonokat látogatni.

Most itt várhatják a buszt és közben mesélhetnek arról, hová mennek, mit csinálnak. Feladatunk, hogy megtegyünk mindent azért, hogy lakóink méltósággal, jó kedélyűen és derűvel tudják megélni az itt töltött éveket – zárta a beszélgetést Pirityi Hajnal.

Magányosan nyúlik az égre az őszi napsütésben a zárda régi kéménye, amelyet csak azért nem bontottak le, mert évtizedek óta minden évben gólyák fészkelnek rajta. Olyan biztos pont ez a kémény a számukra, mint amilyen a 70 éves otthon az idős rászorulók számára.