Tabódy Istvánra emlékeztek Bicskén

Húsz esztendeje hunyt el a legendás recski pap, Tabódy István, akinek élete legendás események füzére, s nemcsak az utólagos nézőpont miatt. Bicskére 1987-ben került, haláláig itt szolgált, s mindenkiben mély nyomot hagyott a vele való találkozás. Erőteljes személyisége és karizmája kisugárzott, s noha nem volt „papos” a szó klasszikus értelmében, mégis ilyennek szeretnénk a papokat, a lelki vezetőket. Kétség nem fért hitéhez, lelki erejéhez, az emberek szolgálatáért hajlott korában is fáradhatatlanul tett eleget. Csaknem húsz (!) évet raboskodott a kemény, majd a puhuló kommunista-szocialista diktatúra börtöneiben, soha nem tudták megtörni sem szeretetét, sem az emberbe vetett hitét, egyházához való hűségét.

Tiltott, titkos, „földalatti” papszentelések

A bicskei művelődési házban tartott emlékünnepségen Burbela Gergely atya, bicskei plébános köszöntötte a megjelenteket, közülük sokan személyesen is ismerték Tabódy atyát. Az általa alapított Szent László Katolikus Általános Iskola növendékei és cserkészei adtak finom alaphangulatot az emlékezéshez, s ez illett ­Tabódy atyához. A mosoly, a derű. Burbela atya honfitársát, a lengyel II. János Pál pápát idézte, aki nagy betegségében és halálában így vigasztalta híveit: „Legyetek derűsek, mert én is az vagyok!”. Tabódy István a legnagyobb megpróbáltatások közepette is ezt a derűt viselte magán, rabtársait, a recski táborban vele szenvedőket is képes volt erősíteni. A tiltott, „földalatti” papszenteléseket az 1960-as években sokan nem is tudták, a szenvedést a hatalommal szembeni ellenállók vitték a vállukon, elkötelezett kevesekként. Tabódy atya pápai engedéllyel szervezte ezeket.

Az évfordulón személyes emlékeit idézte meg Bálint Istvánné polgármester, mondván, mintha ma is itt lenne köztünk, mosolyogva, a hűség és a szolgálat mintaképeként. A Bicskén élt és nemrég eltávozott Lovas István újságíró azt írta róla, a Nap is a barátja volt, amint a Csillag börtönbeli sétán mindig rávetült a fénye, citálta a polgármester asszony a jó barát újságíró szavait. Az iskolaalapító, a hazafias viselkedést megtestesítő egykori katona alázatosan szolgált papként, büszkén viselte egyenruháját vezérőrnagyként – a rendszerváltás után rehabilitálták az egykori huszárkapitányt, majd avatták posztumusz vezérezredessé.

Tessely Zoltán országgyűlési képviselő hangsúlyozta ünnepi megemlékezésében, hogy Tabódy Istvánnak és a hozzá hasonlatosan nagy formátumú embereknek köszönhetjük a diktatúra bukását, a lelki túlélést. A bicskei Ehmann Gábor még ministránsa volt Tabódy Istvánnak, mára történész-­kutatóként idézte meg az adatokban gazdag, elképesztő emberi erőről tanúskodó életutat. A nemesi származású, háborút megjárt katona, a márianosztrai, recski rab szenvedései filmbe, drámába kívánko­zóak, pedig minden mozzanatát a kegyetlen, máskor szép élet írta hihetetlenül fordulatossá. Az 1958-ban pappá szentelt Tabódy István nem lett békepap, nem tört meg a hatalom nyomására, 1972-ben szabadult utoljára a kommunista rendszer börtönéből – összesen 6896 napot töltött rácsok mögött. Székesfehérvár, Csabdi, Kisláng és végül Bicske plébánosaként, esperes, kanonoki címet viselve szolgált haláláig.