Árpád-kori falu fölé épül az új társasház Székesfehérváron

Jelenleg a területen éppen befejezi a Szent István Király Múzeum régészcsapata a próbafeltárást. El kell mondani, miután ez egy nagyberuházás, így a hazai régészeti feladatellátás rendje szerint a Várkapitányság Zrt. a múzeum megbízója. Szaladjunk kicsit előre! Szücsi Frigyes régész lapunknak elmondta, ő mint feltárásvezető, a feltárt objektumok alapján javasolni fogja a Várkapitányság felé a teljes felületű feltárás elvégzését. A Várkapitányság, illetve a kormányhivatal illetékes osztálya jogosult döntést hozni. A feltárás költsége a beruházót terheli. – 200 négyzetméteren kutatunk 2 darab szondában, vagyis régészeti kutatóárokban. Az volt a cél, hogy kiderüljön: ezen a területen is folytatódik-e az az Árpád-kori falu, amit 2017-ben, a már álló kettő társasház alatt feltárt a múzeum? A próbafeltárás ezt messzemenőkig igazolta: az az Árpád-kori falu ide is kiterjedt – mondta Szücsi.

Szücsi Frigyes részletesen felsorolta, hogy mit találtak: árokrendszereket, egy földbe mélyített épületet, s előkerült egy kemence is. A lelet­anyagot zömmel azoknak az állatoknak a csontjai alkotják, amit egykoron elfogyasztottak az emberek, illetve különböző Árpád-kori edénytöredékek, főleg bográcstöredékek és fazekak töredékei jöttek elő. Nagy mennyiségben került elő még vassalak is, ami, mint arra a szakember rámutatott, azt jelenti, hogy egy kovácsműhelynek is kellett lennie a beépítésre váró területen.

– Ezeknek az épületeknek vagy egy része, vagy az egésze földbe mélyített volt. Mi azt a részét találjuk meg az épületeknek, ami az altalajba hatolt be. Ami följebb megy, azt nem, mert egyszerűen nem látjuk a humusztakaróban. Arra még nincs módszere a régészetnek, hogy azt is észlelni tudjuk. Ezek nem kőből vagy téglából épült épületek voltak. Olyan szerves anyagok felhasználásával készültek, amelyek teljesen az enyészeté lettek: ilyen a fa, a nád, lehetett agyagtapasztás ezeken a falakon, vagy lehettek ezek vesszőfonatos házak agyagtapasztással. Ezeket így kell elképzelni – magyarázta a régész.

A régészcsapat elkészíti a részletes dokumentációt, fényképeket, rajzokat, s megmentenek mindent, ami megmenthető, minden leletet elcsomagolnak. Szücsi már említett ajánlása alapján vélelmezhető, hogy további ásatások követik a területen a mostaniakat.

– Érdekesség: az 1780-as években készült katonai felmérés térképén látjuk, hogy a mai Lövölde utca és a Várkörút közötti terület mocsár volt. Ezen a térképen itt nincsen semmi, csak egy szárazulat. Sőt, a 17. századi város­alaprajzokon sincs itt semmi, ebből már az következik, hogy ez a falu nem élte túl a középkort. Sőt, úgy tűnik a lelet­anyag alapján, hogy még az Árpád-kort sem. Nem tudjuk biztosan, de lehetséges, hogy a tatárjárás pusztította el ezt a települést – mondta Szücsi. – Körülbelül egy kilométerre vagyunk a középkori belvárostól. Volt több ilyen falu is Fehérvár közvetlen közelében. Az ebben a faluban élők valószínűleg földműveléssel, állattenyésztéssel, és most már sejtjük, hogy fémművességgel foglalkoztak. Élelemmel látták el a várost és fémeszközökkel.