Szabadság és összetartozás – Elismerték a váli Kárpáti házaspárt

Nincs ebben semmi szófacsarás, némi magyarázatra szolgál mégis e bevezető. A Fejér megyei közgyűlés a Németh László-díjat adományozta több évtizedes védőnői munkája elismeréseként és az egészséges életmód megőrzése érdekében végzett oktató-nevelői tevékenységéért Kárpáti Hajnalkának. S ugyanezen alkalommal a Vörösmarty Mihály-díjjal ismerte el Kárpáti József festőművész-tanár kiemelkedő képzőművészeti és pedagógusi tevékenységét, s a magyarság értékeinek megőrzéséért, a hátrányos helyzetű közösségek érdekében végzett nevelői munkáját.

A házaspár egymást támogató élete és munkássága megkérdőjelezhetetlen, ám saját bevallásuk szerint is úgy írhattak le egymástól független területen saját életpályát, hogy a szabadság és az összetartozás megfelelő arányában tették azt. Kárpátiék kettőse a kívülállók számára is vonzó, a kedves szőke asszony és a humoros, mélybarna szemű férfi kicsit az időt is kijátszották, fiatalos gondolkodásuk és nyitottságuk a pályájuk fontos eleme maradt az eltelt évtizedekben. Mindketten bicskeiek, ám útjaik Válban találkoztak. Hajnalka friss diplomásként foglalta el védőnői állását 1980 januárjában, József azon év őszétől tanított rajzot az általános iskolában. A szerelem gyorsan rájuk talált, összeházasodtak, három gyermekük született. Adél lányuk orvos, két kisfia van, az ikerpár Berta és Bence is felnőttek. Berta grafikus, egyébiránt most mindenórás kismama, Bence fiuk informatikus.

Még a házasság elején felmerült bennük, hogy esetleg mégis másutt élnének, ám Vál már nem eresztette őket: mindig itt történt velünk minden, mondják egybehangzóan. Az érzelmeiket sem tagadják, ezt is szeretik bennük annyian. József műtermes házat szeretett volna, a nagy saroktelken felépült az élettel teli, vadregényes udvarú otthonuk. Szinte maga építette a tanár úr, aki azóta is számos területen alkot: a hagyományos festészeti eszközökkel jeleníti meg az embert, a természetet, a tájat, az épített környezetet, a világot, s restaurál bronzkatonát, fatömbből faragott királyokat. És tanít! Klasszikus művész-tanár, a legmélyebben szunnyadó rajz- és festészeti tehetséget is kibontja a gyerekekből a fiatal felnőttekig. Az ikrek is örökölték édesapjuk tehetségét, bár Bence másfelé vette az irányt, képei saját formanyelvről tanúskodnak. Berta természetvédő elkötelezettsége is megjelenik alkotásain.

József 1990-től öt éven át igazgatóként újított és élte meg Válban a rendszerváltás izgalmas időszakának pezsgését. Megalapította a martonvásári művészeti iskola kihelyezett tagozatát, azt mondja, szép építkezési időszak volt, bátorság és elszántság kellett hozzá.

Később Martonvásárban lett főállású tanár, ma is óraadó Válban, vitte tehetséges tanítványait külföldre. Olaszországban, Svédországban festett a fiatalokkal, s nagy szívvel járták a határon túli magyarok vidékeit, ezt küldetésének tekintette: a Felvidéket, Erdélyt – utóbbiról építészeti-képzőművészeti könyve jelent meg. Tizennégy diplomás képzőművész tanítványa van, s középfokú végzettségű nagyon sok, erre a legbüszkébb, hangoztatja. Most egy martonvásári képtár létrehozásán gondolkodik, helyi alkotók „zsengéivel” megalapozván azt.

Hajnalka egyszemélyes körzetében nagy rálátással bír a családok életére, az első újszülöttjei közül többen már nagymamák! Mindenkit ismer, titkokat őriz és lelki gondozással szolgált, ha védőnőként és emberként arra volt szükség – persze a rá jellemző őszinteséggel és tapintattal. Nyugdíjasként tovább dolgozik a körzetében, lendülete és fiatalossága erőt ad másoknak. Szívügye volt mindig a felvilágosítás, a minőségi élet melletti állásfoglalása, s nem utolsósorban elkötelezett közéleti személyiség. Negyedik ciklusban önkormányzati képviselő a váli testületben, markáns és vállalt véleményéért külön tisztelik őt.

Házasságukról egyetértéssel nyilatkoznak: feltétlen bizalom, szeretet és a másik tisztelete. A szabadság és a támogatás okos arányának keveréke. Ki méricskéli, ha működik?