Elment a gyógyító, az élet, a hit hirdetője – Goda Lajos hűen szolgálta közösségét

Goda Lajos harminckét esztendeje foglalta el körzeti orvosi állását, de mindig több volt pácienseinek, mint hivatását gyakorló orvos, pedig az is sokat jelent egy közösségnek. Ismerte szívét-lelkét betegeinek, a helyi családoknak, felcsútivá lett, generációkat kísért életútjukon. Mély hite szolgált neki magának iránytűként, lelkipásztori kisegítőként is ismerték szélesebb körben. A tizenegy gyermekes apa sokaknak jelentett példát hivatástudatban, magán­életben, a közösségért végzett tevékenységében.

Goda Lajos Győrszemerén született, nyolcgyermekes paraszti családba, a nagyapa első világháborús hősként vitézi címet kapott, amit szerénységből nem használt. A második világháború után a család földjeit elvették, ám a nehéz időkben is taníttatták gyermekeiket a szülők. Goda Lajos a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban végzett, amire igen büszke volt, s ő is valamennyi gyermekét egyházi iskolába íratta, mint édesapja, nagyapja. Korán elhatározta, hogy orvos lesz, ám számos akadályt kellett legyőznie, nem utolsósorban katolikus hite miatt.

A budapesti Semmelweis Egyetem Orvostudományi Karán végezte tanulmányait, közben 1976-ban megházasodott, az 1984-ben átvett diplomája idején már többgyermekes apa volt. Erős hite még jobban elmélyült a budapesti zugligeti katolikus közösségben, Kozma Imre atyának, a későbbi Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökének lelki vezetése alatt.

Hű társával, feleségével, Magdolnával tizenegy gyermeket neveltek fel – közülük ketten háziorvosok –, tizenöt unokájuk van. Az egyetem után Csákváron dolgozott rövid ideig, majd Vértesacsán, Felcsútra érkezésükkor mintha hazaérkeztek volna. A puritán orvos szolgálati lakásban élt családjával, ötvenéves korában építette fel saját családi házukat, immár felnőtt fiaival közösen, saját kezűleg végezve annyi mindent. A doktor a fizikai munkával is derekasan elboldogult, öles termete, erőteljes fizikuma és orvosi szakmai tekintélye alkotta együttesen doktor Goda Lajos személyiségét, ahogyan ismerték és ahogyan bíztak benne.

Életében legendák övezték, a hétköznapi nagyszerűségén, orvosi elismertségén túl embersége, őszintesége, s legfőképpen mély hite miatt keringtek mondásai, mesélték a róla szóló történeteket. Saját bevallása szerint is papnak készült, ám családapaként és orvosként elhívást kapott, de érett korban elvégezte a teológiát. Feleségével hányszor vitték el a vasárnapi mise után az öreg, beteg hívekhez az oltári szentséget, lelkipásztori kisegítőként boldogan vezette az igeliturgiát. Ha kérték, lelki vigaszt nyújtott a kezelés, a recept után, a beteg otthonában.

Magdolna asszonnyal vállaltak hittan-tanítást az iskolákban, nyári táborokat szerveztek, minden lehetőséget megteremtettek és megszerveztek a hit jegyében, amely éppúgy élete része volt Goda doktornak, mint a gyógyítás, az emberek segítése. A rendszerváltáskor a „szomszéd” doktorral, az alcsútdobozi, tabajdi orvossal, jó baráttal vitték Erdélybe az adományokat. Amint lehetett, szolgálta egyházát, a hitre vágyó közösségét, a szárligeti kis katolikus egyházközség hitélete egybeforrt a doktor és lelkipásztori kisegítőével. Maradék idejében zarándoklatokra járt-jártak, Rómába, a Mária-utakra itthon és külföldön.

A pandémia idején is magától értetődően dolgozott, a kortárs orvosok sokan helytállnak a mai nehéz időkben. Délelőtt még rendelt, délutánra belázasodott, s bár a székesfehérvári kórházban mindent megtettek érte, a betegség mégis legyűrte őt. Goda doktor élni akart, küzdött, s utolsó percig remélt. „Nem félek, Jézus velem van” – mondta családjának küldött utolsó üzenetében.