Az értéktár része lett Németh László atya példája

Németh László atya 1951. július 16-án érkezett a településre, s húsz esztendőn át szolgált ott. A hívek tisztelték és szerették, s tisztelik ma is, az esperes-plébános lelkipásztori és közösségépítő tevékenysége bekerült a települési értéktárba. A legsötétebb Rákosi-érában is megtelt a templom, amikor ő prédikált. Szinte nem volt olyan gyerek a faluban, aki ne lett volna elsőáldozó s ne bérmálkozott volna. Mozgalmas egyházközségi élet folyt a faluban. Az atya megszervezte, hogy mindig legyen két ministráns a szentmisén. A fiúk be voltak osztva, senki nem hiányozhatott. Sokat foglalkozott, beszélgetett velük, szívén viselte a sorsukat. Búcsújárást szervezett az ercsi kegytemplomba, ahol a gyerekek misztériumjátékot mutattak be. Vasárnaponként reverendában sétált a falu főutcáján, beszélgetett a falubeli férfiakkal, asszonyokkal, tudakolva gondjaikat, örömeiket.

Németh László már gyerekkorában pap akart lenni. Budapesten, a központi szemináriumban készült hivatására, doktori fokozatot szerzett. Székesfehérváron szentelték pappá 1940. június 16-án, ott lett káplán. A II. világháború idején, 1942–43-ban ösztöndíjjal Rómában folytatott tanulmányokat. Hazatérése után Székesfehérváron előbb püspöki udvari káplán, püspöki titkár, majd helyettes püspöki irodaigazgató lett. Shvoy Lajos megyés püspök mellett tevékenykedett 1951-ig. 1947-ben pápai kápláni kitüntetést kapott.

Ugyanebben az évben, 1947. március 5-én letartóztatták, azzal vádolva, hogy részt vett a „Magyar Közösség” összeesküvésében. A politikai rendőrség pesti székházába, a hírhedt Andrássy út 60.-ba került, majd a Markó utcai fogházban raboskodott. Később megaláztatásáról keveset beszélt. Németh László fél évet töltött vizsgálati fogságban. A perben ugyanennyi időt mértek rá büntetésként. Évek múlva is többször zaklatták, házkutatást tartottak nála. A sokat szenvedett pap 1971-ben Budakeszire került, s harminc évig vezette az ottani egyházközséget. Nevéhez fűződik a budakeszi nyolcosztályos gimnázium megalapítása. Minden energiáját, személyes vagyonát is erre a célra fordította.

A ráckeresztúriak ma is nagy tisztelettel őrzik emlékét. Az atya nemcsak az egyházközség tagjainak sorsát követte nyomon, de szívén viselte a templom állapotát is. Úgy tudjuk, amikor a ráckeresztúr-lászlópusztai születésű Kapócs Ferenc a minisztériumban dolgozott, szólt jó barátjának, kérjen támogatást a templom fölújítására. Németh atya eleinte vonakodott, nem hitt abban, hogy sikerrel jár, végül mégis megírta a levelet. Kapócs Ferenc közreműködésének köszönhetően a kapott pénzből kívülről felújították a ráckeresztúri istenházát.

Hitoktatói tevékenysége mellett közösségteremtő, közösségszervező ténykedése is jelentős – a helyiek olyannyira ragaszkodtak az atyához, hogy később is tartották vele a kapcsolatot, sokan részt vettek temetésén is. Úgy vélik, mindenképpen méltó, hogy bekerüljön a települési, de akár a megyei értéktárba, s örülnének, ha emléktáblát is avathatnának a tiszteletére.Gajdó Ágnes