Kis sárhatvani, templomi mementó

A kíváncsiság hajtotta, hogy megtudja Sárhatvan történetét – mondta pár évvel ezelőtt Zámbóné Selmeczi Piroska, amikor szóba elegyedtünk a falutörténeti kiállításon. Kutatásai során kevés adatot talált, s azzal szembesült, talán fölösleges a munkája, de valaki azt súgta az elei közül: csináld! Később aztán elárulta: drága nagyapja, Szilágyi János lehetett…

A Szávozd család tragédiáját 14 oldalas dolgozatban tette közzé, a kiállítás egyik tablójáról Szávozd Emil földbirtokos tekintett ránk, amott a sírkápolna 1923-as fotográfiáját fedeztem föl.

„1935. február 24. A Szávozd család tragédiája beteljesedett: a hétfőre virradó éjszaka Sárbogárd közelében, hatvanpusztai kastélyában revolverrel agyonlőtte magát a 68 éves Szávozd Emil földbirtokos, aki az elmúlt tizenhárom év alatt sorra elvesztette három fiát és feleségét” – így kezdődik az írásos visszaemlékezés.

A család tragédiája 1921. november 6-án az életkor szerinti második fiú halálával kezdődött. Szávozd Imre egyrészt apja birtokán gazdálkodott, másrészt Budapesten élt a Teréz körúti bérházban. Imre beleszeretett egy pesti lányba, és feleségül akarta venni, de apja útjába állt a házasságnak. A fiú nem akart szembeszállni az apai szigorral, és 1921 telén, amikor szülei a birtokon tartózkodtak, agyonlőtte magát.

Szávozd Emil legkedvesebb fiának állított emléket a sírkápolnával, amelyet két évig építettek egy olaszországi templom hű, kicsinyített másaként.

A falubeliek szeretnék, ha az évszázados évfordulóra megújulhatna a Nagyboldogasszonyunk nevét viselő kis katolikus templom Sárbogárd településrészének déli kapujában. A templom (a helyi szóhasználatban elkészülte óta temetői sírkápolna) mementó – tartják a sárhatvaniak. Szívükön viselik a sorsát…

(Forrás: Sárhatvan története, Selmeczi Piroska, Fejér Megyei Hírlap)