Az én kedves kis falum – Szabadhídvég

Ők legelőször ugyanis Szabadhídvég települését ismerik meg! Szabadhídvég ilyeténképpen Fejér délnyugati bejárata! S persze nem is legelső, nem is legutolsó falu ez a helyieknek, annak a nyolcszáz és még néhány tucat embernek, akiknek az otthona ez girbe-

gurbán görbe utcáktól, szelíd lejtőktől és emelkedőktől hangulatos falucska.

Szabadhídvéget – amely település 1922-ben Városhídvég, Faluhídvég és Szabadhegy települések egyesítése folytán jött létre – a Sió és a Sión átívelő híd választja el a Fejér megye többi részétől. A hídon túl már a mezőkomáromiak élnek, akikkel közös vasútállomásuk elnevezése – Mezőhídvég – sokáig őrizte azt a rövid időszakot, amikor a két község az ötvenes években pár évre közös közigazgatás alá került. Még az ezredforduló előtt megszűnt az állomás, nincs már errefelé vonatközlekedés, annál több busz jár a falu belső és külső útjain.

A település múltjáról az első írásos adat az 1344. évből való, amikor is a „villa Hiydwegh” azaz Hídvég falu megnevezést említi egy oklevél. Katonai térképek a 18. század második feléből külön jelölik Városhídvéget és Faluhídvéget. A község legjellemzőbb épített öröksége, a barokk református temploma is ebből az időszakból való, 1786-90 között épült. 26 méter magas homlokzatú tornyát az 1810-es években emelték.

A templom a Sió fölötti domb hátán szabadon álló barokk épület. Fő- és oldalhomlokzata pilaszterekkel tagolt, kapuja copf díszítésű, oromzata kővázas. A torony órapárkányos, összetett sisakos. Három csehsüveg-boltszakaszos, félköríves záródású hajója van, háromnyílású előcsarnoka, mely fölött az orgonakarzat található. A boltozatok között fejezetes pilaszterek láthatók. Középen, a fal mentén egy konzolon nyugvó, fehérre festett, aranyozott, falazott szószékkosár helyezkedik el – sorolja az egykor.hu weboldal.

Szabadhídvég közigazgatási határának keleti csücskén, közel a Sióhoz található Pusztavár, ahol alighanem vár, földvár állt egykoron. A Szent István Király Múzeum jelenlegi igazgatójának, Pokrovenszki Krisztián régésznek Szőllősy Csillával és Tóth Zoltánnal közös, 2013-ban íródott Szabadhídvég-Pusztavár roncsolásmentes műszeres felmérése című tanulmányára támaszkodunk; talajradaros vizsgálatot végeztek a területen.

– A terepbejárások során gyűjtött nagyszámú kelta leletanyagból 1. századi erődített településre következtethetünk. Történeti adatok alapján pedig egyes kutatók ide lokalizálják Hídvég török kori palánkvárát, ahol a későbbiekben kuruc csapatok verhettek tábort – írják tanulmányuk elején. Kifejtik továbbá, hogy a lelőhely alaprajzát és a méretét tekintve római vagy középkori eredet valószínűsíthető.

Az írott források és a korábbi jelentésekben szereplő kisszámú középkori leletanyag is ezt támogatja. – A történeti adatokból kiindulva török, illetve kuruc erődítés valószínűsíthető. […] A vázolt lehetőségek közül akár több is elfogadható lehet – olvasható az említett tanulmány végén; vagyis több korban is nagy jelentősége volt az erődítménynek.

A község címere is magán hordozza a falu múltját,

– A címer közepén vár képe látható, az a palánk, majd földvárnak a szimbóluma, amely védte a Sió-vonalat a Rákóczi-szabadságharc idején. A három szívmintából összefonódó alakzat a három község 1922-ben történt egyesülését jelenti. Ez egyben a Szabadhídvég név kezdetének dátuma is – olvasható a község honlapján.

Ők hárman, a „legkeményebbek” közül

Radics Gyula lassan 90 éves, de mégis a mai napig kijár a szőlőbe! Filotás Máriának látni az ovis gyerekeket ösztönző öröm! Peládyné Jámbor Krisztina a közösség kemény magjáért rajong!

– Október 30-án töltöm a 90. életévemet – árulta el Radics Gyula. – Apámék négyen voltak testvérek, férfiak. Apám, Radics János bognár és kádár volt. Radics Károly cipész. Radics Gyula csizmadia. Radics Viktor fodrász. Apámnál voltam tanuló, 1947-től – mondta.

Radics Gyula 1950-51-ben Budapesten, a magasépítő vállalatnál dolgozott, majd 1951 és 1954 között katona volt. – Utána kértem a munkakönyvemet a cégtől, mondtam, hogy nem vagyok hajlandó visszamenni, idehaza akarok dolgozni – emlékezett. Így került vissza Szabadhídvégre, 33 éven át dolgozott a pélpusztai állami gazdaságban; Pélpuszta Szabadhídvég egyik jelentékeny külterülete.

Radics Gyula értője és művelője a bognár, a kádár, de még az asztalos szakmának is, mint mondta, koporsón kívül mindent csinált már. Gyula bácsi a mai napig dolgozik a szőlőben, kint kezdi a napjait, ha teheti motorral megy ki a telekre.

– Itt születtem Szabadhídvégen, mindig is itt éltem. Mezőkomáromban tanítottam 37 évig, mikor nyugdíjba vonultam, meghívtak Hídvégre az iskolába. Itt tanítottam öt évig, két évig az általános iskolában tanítottam, három évig a kisegítő iskolásokkal foglalkoztam. Utána könyvtáros lettem. Szívesen és szeretettel – mondta el Filotás Mária. – Az óvoda mellett lakom, nagyon sokat találkozom gyerekekkel, imádom őket! – mondta el a 84 éves asszony, aki tagja a helyi nyugdíjasklubnak, ha szabad, sokat járnak kirándulni, s besegítenek a falu programjainak műsoraiba.

Peládyné Jámbor Krisztina többször visszaköltözött Szabadhídvégre. Élete első három évében itt élt, majd 13 éves korától két esztendőn át újra. 23 éves korában ismét Szabadhídvégre, a Sió jobb partjára hozta a sors, vagyis a házasság. Érthető, hogy itt vásároltak házat.

Krisztina alelnöke az Együtt Szabadhídvégért Egyesületnek. – Nagyon-nagyon szeretek egyesületi tag lenni, szeretem a közösségszervezést, az itteni embereket, van egy kemény mag, akikkel szinte bármit meg lehet valósítani! A 2019-es rockfesztiválon a színpad- és kordonépítéstől kezdve a kamionvezetésig mindent csináltunk – idézte fel.

Sorozatunk további részeit ITT találják.