Ha törik a cső és nincs víz – Iszkán és Csurgón egyre gyakoribb jelenség a csőtörés

Elsőként lássuk a statisztikát! 2020-ban Iszkaszentgyörgyön 14, míg a közeli Fehérvárcsurgón 22 alkalommal kellett a DRV munkatársainak a helyszínre kiszállniuk a vezetékek törése miatt. Csurgó esetében ez azt jelenti, hogy durván minden két hétben egyszer szembesültek a lakosok a legváratla­nabb helyzetekben azzal, hogy nincs víz. A szolgáltató emberei a legtöbb esetben gyorsan elhárítják a hibát, de azért mégis kellemetlen, amikor az ember nyitná a csapot, amiből víz helyett csak sziszegő hang jön.

Mi az oka a gyakori csőtöréseknek? – tettük fel a kérdést az ország területileg legnagyobb víziközmű-szolgáltatójának, a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt.-nek, amely a két település ivóvízellátását is biztosítja.

– A 14 820 folyóméter hosszúságú iszkaszentgyörgyi ivóvízhálózat elosztóvezetékeinek közel kétharmada 1979–1980-ban, azaz négy évtizede épült. Jellemzően ezeken a vezetékszakaszokon fordul elő gyakrabban csőtörés. Ugyanez a helyzet Fehérvárcsurgón is, ott azokon a vezetékszakaszokon – a 22 523 folyóméternyi vezeték mintegy felén – történtek meghibásodások, amelyek 1975 és 1985 között lettek üzembe helyezve, tehát azok is közel 40 évesek – írta a DRV Igazgatási és Kommunikációs Osztálya.

A gyakori csőtörések a csövek korán túl a vezetékek fölötti utcai forgalom megnövekedésével is összefüggésben állnak. Ahogy arra Temesvári Krisztián, Fehérvárcsurgó polgármestere rámutatott, a Dózsa György utcában, ahol tavaly a legtöbb – összesen hét – csőtörés fordult elő, minden alkalommal, amikor a 81-esen történt baleset miatt a falun keresztül terelik el a forgalmat, biztosra vehető, hogy csőtörés lesz. Fehérvárcsurgón ezenkívül a talaj szerkezete is nagyban befolyásolja a meghibásodásokat. A homokos talaj a talajvízmozgás miatt nem biztosít kellő alátámasztást a vezetéknek, illetve a településre jellemző talaj nagymértékben korrodálja a kötőidomokat is, ami szintén a csőtörések előidézője.

– A víziközmű tulajdonosa az önkormányzat, így a beruházási és rekonstrukciós munkák finanszírozása az ő feladatuk. Minden évben készül egy úgynevezett gft – gördülő fejlesztési terv – a településekre, amelyben szerepelnek a víziközművekre vonatkozó beruházási feladatok, vezeték- és hálózati rekonstrukciók. Ezeket a településeknek az eszközhasználati díjból – amit megkapnak a vízszolgáltatótól, és ami bele van építve a víz köbméterárába – kellene finanszírozniuk. Ám ez csak a töredékét fedezi a szükséges munkáknak, a mi esetünkben a vízből évi 2,5 millió, a szenny­vízből ugyanennyi folyik be – magyarázta Gáll Attila, Iszkaszentgyörgy polgármestere.

De mégis mennyibe kerül a vezetékek cseréje? – Egy meglévő vezeték rekonstrukciójának költségét sok tényező befolyásolja, például az átmérője, az elhelyezkedése, a talajszerkezet, a mélység, a szerelvények, a bekötések száma stb., ezért általánosságban nehéz a költségeket előre meghatározni. Nagyjából azonban, méterenként 40–100 ezer forint közé becsülhető – kaptuk a választ a DRV-től.

Ez sok esetben az önkormányzatokra erőn felüli terheket ró. A rekonstrukciónak pedig vannak további költségvonzatai is, hiszen a munkát követően a vezetékek felett húzódó és a munkák miatt felbontott utat is rendbe kell tenni. – Sok helyen folynak manapság útfelújítások, ám ezeknek leginkább akkor lenne valódi értelme, ha a felújítás előtt az alatta húzódó vezetékeket is kicserélnék, hiszen így nem kellene aztán a vadonatúj utat egy-egy csőtörés miatt felbontani – tette hozzá Gáll.

A DRV-nél azt is elmondták, hogy a vezetékek és szerelvények folyamatos cseréjével várhatóan a csőtörések számossága is csökkenni fog. Amennyiben pedig az érintett önkormányzatok pályázati lehetőségek során többletforráshoz juthatnának – erre Temesvári Krisztián a 2021–2027-es uniós fejlesztési ciklustól vár lehetőséget –, az elöregedett elosztóhálózatok rekonstrukciója rövidebb idő alatt történhetne meg, ezzel is csökkentve a hiba­számokat.