In memoriam Dinnyés József

A döbbenet leírhatatlan. Valami szorongatja a torkom. Rengeteg emlék ront rám hirtelen. S éppen a minap készítettünk Bokányi Zsolttal március 15-i műsort a Vörösmarty Rádióban. Benne Jóska két felejthetetlen megzenésítésével: Utassy József Zúg márciusával és Hurrájával. Feleségem kérte, hogy küldjem el a felvételt neki. Közben kiderült: nemzeti ünnepünk délutánján, 72 éves korában hunyta le örökre szemét. Az alábbiakban egy 2013-as írással búcsúzom tőle.

*

Vendégünk volt Dinnyés József, mégpedig az Öreghegyi Közösségi Házban. Annak az országjárásnak részeként, amelyben a róla szóló könyvet és a mintegy fél évezred magyar költészetét bemutató DVD-jét mutatja be a közönségnek. S közben itt is beszélt daltulajdonosi pályájáról, a kezdetektől a máig. Az úgynevezett polbeatről, a zsoltáros tevékenységről, a versek megzenésítéséről. Magyarságáról, kultúraközvetítő szerepéről, értékőrző küldetéséről. Közben fölhangzott néhány saját szövegű, ugyancsak lírai értékeket hordozó dala éppúgy, mint például az elmúlt évszázadok néhány remeke, vagy éppen Bella István és Juhász Ferenc néhány költeménye. DVD-jén hatalmas ismeretanyag van az elmúlt ötszáz év magyar költészetéről. Érdemes az iskolák és a könyvtárak figyelmére, egyértelmű, hogy az oktatásban is kiválóan használható. A könyv pedig fölmutatja a pálya ívét a születéstől, a hatvanas évekbeli zenei indulástól napjainkig.

A Dinnyés József, a daltulajdonos című kiadvány a jóbarát Kaiser László könyvkiadó és költő munkáját dicséri. Ő készítette az életútinterjút, amely közvetlen hangjával egyben kordokumentum is a rendszerváltás előtti és utáni szellemi állapotokról, az elfogadásról, a szeretetről és a küzdelemről. A szocialista kultúrpolitika álságos, bár az értékeket is támogató gesztusairól, a tiltás és a tűrés ellentmondásos világáról. Az interjút olyan szövegek követik, amiket Dinnyés József írt, s ezekből még inkább megismerhetjük világlátását, szemléletét. Például ilyen részletekből: -Verset dúdol a múlt a balladákból. A költő még ma is zenével gondolkodik sorai megfogalmazásakor. A vers és a zene a balladától a kortárs költészetig örök kapcsolatban élt és él ma is. A könyvnyomtatásig együtt lélegzett a dallam a verssel. A szellemi népművészet dallamait a felgyűjtött szövegváltozatokhoz ma sokszor utólag keresik a néprajzosok, mert bíztak a régi gyűjtők a hagyományok ismertségében.„ (Bevezető beszéd az énekelt versről) És itt olvasható egyik kedves költőjének, Ratkó Józsefnek két sora is: ”Énekelek melegebb fényű, / romlatlan csillagokért.„ Vagy egy másik idézet: ”A beszéd, a nyelv, a szó maradt az elnyomottak egyetlen fegyvere. A Hivatal mindent átsző. Megtapogatja az aszszonyokat, szülnek-e újabb alattvalót. Ellenőrzi az írott szót. Lehallgatja a beszélgetést. A párbeszéd ellehetetlenül. Gesztusok maradnak és hallgatás. Beszéd, szó nyelv helyett lehajtott emberfő, csikorgó gerinc, csendes mormogás.„ (Dalaim könyve, 1989)

*

Azóta is többször járt Fehérváron és a megyében. Például a Bella István emlékévben Sárkeresztúron. Vagy a fehérvári, Széchenyi utcai református templomban és a gyülekezeti házban. Legutóbb a reformáció 500. évfordulóján. Voltak még közös terveink. A járvány aztán elsodorta ezeket. Miként most a halál Dinnyés Józsefet. Isten veled, daltulajdonos!