Összefogással mutat példát a seregélyesi szülői munkaközösség

Fontos manapság, hogy pozitív példát mutasson egy közösség, amikor annyi problémával szembesülnek az oktatási intézmények is.

– A járvány felborította a terveinket – mondja Horváth Klára. – Az évet az őszi bállal kezdjük, aztán következik az adventi szeretetvendégség, ezek szoktak lenni a legnagyobb rendezvényeink, de most minden elmaradt, és ez senkinek sem jó. Az adományozási munka azonban nem lett kisebb, hiszen a rászorultság csak növekedett a járvány miatt: négy-öt családot támogatunk rendszeresen, de az eseti adományozások száma ennél jóval több. Ruhát, élelmiszert, tűzifát és pénzt is gyűjtünk, mikor mire van szükség.

– Épp tegnap beszélgettünk arról, hol kezdtük – veszi át a szót Juhász Róbertné, Judit. – Négy-öt éve, hogy egy csángóföldi tanárnőnek leégett a háza, a munkaközösség pedig hozzáfogott a gyűjtéshez. Az­óta rendszeresen csatlakozunk a humanitárius akciókhoz, legutóbb a horvátországi földrengés károsultjainak gyűjtöttünk.

Pedig ez sem jellegzetesen munkaközösségi feladat. Máshol. Ám a seregélyesi suliban az ilyesmi természetes.

– Hoztunk gáztűzhelyt, ruhákat, élelmiszert – emlékezik Horváth Klára.

– Nálunk minden megszokott, mindig kitalálunk valami újat. Amikor nem volt oktatás az iskolában a járvány miatt, jött az ötlet, hogy gyereknapra, pedagógusnapra megfestjük a kerítést – fűzte hozzá Judit. – Elsősorban a gyerekekre figyelünk, mert ők az elsők. Van a közösségi hálón egy felületünk, amit nagyon jól tudunk működtetni arra, hogy felmérjük az igényeket. Ha felmerül egy probléma, akik értesülnek róla, azok általában két-három napon belül küldenek élelmiszert, műszaki eszközöket. Éppen, ami kell. Hála Istennek, felajánlás rengeteg van, a seregélyesi lakosok rendkívül segítőkészek, talán csak a helyiségünk kicsi, ahol az adományokat fogadni és tárolni tudjuk.

Fontos tennivalónak bizonyult a maszkok varrása is, hiszen a járvány kezdetén hiány volt belőlük. A varrásból több mint harminc szülő vette ki a részét.

– Megkínlódtak vele nagyon, mert az anyag erős volt – jut eszébe Sajtos József igazgatónak. – Ráadásul sokaknak közülük nem is járt a gyermeke az iskolába, csak annyi a kötődésük, hogy ők is seregélyesiek. Nagyjából ezernyolcszáz maszkot sikerült megvarrni, de nem hiányzik a segítőkészség karácsony előtt, az advent időszakában sem. Amikor menni kell, például tüzelőért, megoldják: ha a közösség tagjai meghallják, hogy valahol baj van, rövid időn belül elkészül az élelmiszercsomag, és ezek nem kis csomagok. Amikor beteg gyermekről érkezik hír, akkor sem marad el a segítség.

– A Cipősdoboz Akció azzal kezdődik, hogy ősszel bált rendezünk, amelynek bevétele jó alapot ad ahhoz, hogy a dobozokba ajándékokat tudjunk rakni – mondja Horváth Klára. – Az ajándékok a korábbi években kárpártaljai óvodákba, iskolákba kerültek, idén nem a határon túlra vittük a dobozokat, de így is nagy örömet szereztünk körülbelül kétszázötven gyermeknek.

Tény, hogy az iskola fenntartója egy segélyszervezet, de ha ez nem így lenne, a munkaközösség akkor is rendkívüli szociális érzékenységről adna tanúbizonyságot. Ebben bizonyos Sajtos József.

– Sok még a bizonytalanság, de azért már tervezünk – szögezi le Judit. – Közeledik a gyereknap, a pedagógusnap, abban bízunk, hogy lesz meglepetés a fiataloknak, és meg tudjuk vendégelni az intézmény dolgozóit.

– Miért csináljuk? Ilyenek vagyunk. A fiam már elballagott, azonban mégis maradtam – vette át a szót Klári.

– Ha a baptista iskola több mint iskola, akkor a mi munkaközösségünk több mint egy átlagos szülői munkaközösség – zárja a beszélgetést Sajtos József. – Gyakorlatilag ők egy szociálisan nagyon érzékeny mini karitatív szervezet, amely lelkes, elhivatott vezetőkkel rendelkezik. Aktivizálják a szülőket, akik között sok olyan anyuka, apuka van, aki a lelkesedést látva beáll a sorba és munka, másodállás, család mellett végzi a humanitárius tevékenységet. Mindemellett rendkívül jó közösség is. A tantestület részéről elismerés és köszönet a munkájukért!