Az én kedves kis falum – Hantos

A Magyar Tudományos Akadémia egykori levelező tagja, Nagy Ernő is itt, a 983 főt számláló Hantoson, Fejér megye déli, vizekben gazdag részén hajtotta örök álomra a fejét.

Hantos mint falunév

Hantos és környéke már ősidők óta lakott hely volt. A különböző ásatások és kutatások során a község területén kőkori és római kori leletek – csiszolt kőbalták, kelta maradványok – is felszínre kerültek. Később, a római korból már komolyabb, elsősorban más településre utaló leletek kerültek felszínre.

A kutatások alapján a magyarok ősi személynevére 1211-ből bukkantak, e név már akkor is Hantosként hangzott el.

A Mezőföld ezen vidékét Hantosszéknek nevezték, ahol a kunok vertek tanyát.

A kunkapitányság központja Hantosegyháza volt, ami a 15. században önálló szakralitással bírt.

Középkori történelme

A török itt is elpusztított mindent és mindenkit. A muszlimok távozását követően a gazdag föld vonzotta a Fiáth, Nagy, Batthyány, Zichy és Sennyey birtokosokat, akik letették az alapját Hantos épített örökségének, a Batthyány-Zichy-Sennyey-kastélynak.

A 18. század közepén kezdett a környék újra benépesülni, akkori térképeken két különálló település, Kishantos (más néven Kertpuszta) és Nagyhantos szerepel.

II. József idején (1780– 1790) Nagyhantoson már 295, Kishantoson pedig 92 fő élt. 1783-ban már iskola is működött itt, s ennek következményeképp 15 évvel később a két pusztán már összesen 847 főt számláltak. A 20. században a részek egyesüléséből született meg a jelenleg is ismert Hantos.

Nevezetességek

Ugyan 1000 lelket sem számlál, de annál több érdekes látnivalóval rendelkezik. A barokk stílusban épült helyi római katolikus templomot 1765 és 1773 között építette a perkátai jezsuita misszió, majd egy évszázaddal később, 1863–1864 között át is építették a ma is látható formájának megfelelően.

A Batthyány–Zichy–Senynyei-kastélyt a Batthyány család építtette, akiktől a Zichyek vásárolták meg. A kastélyépület ma is áll, bár az idő kikezdte, főleg, amióta megszűnt a pár éve még itt működő alsó tagozatos iskola. A kastélyhoz négyhektáros park is tartozik, melyet azóta a lakók már a sajátjukként kezelnek – ott tartják a falunapot, de annak területére épült a művelődési ház is.

Hantos külterületi tájára jellemző a mezőgazdasági művelésű, szőlő- és gyümölcsösterületek jelenléte. Mindez persze szervesen kapcsolódik a település történetéhez, s közrejátszik a helyiek identitásának kialakulásában és erősítésében. Ugyanakkor mégis egy olyan település, amely vidéki, falusias jellegét már néhol ötvözi a városias lehetőségek világával. Hantos egy jó levegőjű, laza kertvárosias jellegű falu, ahová a fiatalok is egyre sűrűbben költöznek ki a nyugodt életkörülmények miatt. A gazdag föld dús növényzetet ád, és csalogatja a turista látogatókat, természetbarátokat is, akárcsak a Gyermekek parkja, ahol minden fa egy újszülött hantosiért vert gyökeret.

A kunkapitányság központja ma is várja a magyar bakancsos kirándulókat.

Generációk lakhelyéül szolgál Hantos község

A községet és a közösséget is meghatározó, régóta ott lakó vagy tősgyökeres hantosiakat kérdeztük meg: mit gondolnak a településről?

– Születésem óta a településen élek, sőt a családom generációk óta itt él. Szeretjük ezt a helyet a nyugodtság és a faluközösség miatt, a segítségükkel egyfolytában fejlődünk, épülünk-szépülünk – nyilatkozott lapunknak Nagyné Gombos Katalin, a Hantosi Gesztenyéskert Óvoda és Bölcsőde vezetője, aki hozzátette, a közösség ereje megmutatkozik abban is, hogy az óvodai csoportok mindig telítettek.

– Nagyon jó kis közösség van itt Hantoson, nagyon jó emberek lakják ezt a falut, kedvesek és befogadók. Nagyon jó itt lakni, semmi esetre sem költöznék el innen – fogalmazott Fett Istvánné, a helyi nyugdíjasklub vezetője, aki megosztotta velünk, hogy 1948 óta lakik a településen. Mint megtudtuk, az általa vezetett nyugdíjasklub 1981-ben alakult, melynek azóta is oszlopos tagja. – A világháború után jöttünk ide, akkor még csak gazdasági épületek voltak Hantoson. Nem voltak itt lakások, így a pusztán laktunk, szerteszét a falu körül. Először 1958–59 környékén kezdtek építkezni itt az emberek, és szépen lassan belaktuk a falut. A gyerekeim is kirepültek már innen, így már egyedül élek itt 37 éve – mesélt egy részletet a falu történetéből az idén 95. születésnapját töltő, idős asszony.

– A faluban működnek kultúrcsoportok, például tánccsoport is, melyben jelen pillanatban 3 generáció is együtt táncol. Működik népdalkör, aminek oszlopos tagja vagyok, én mindennek a motorja vagyok itt, ez az életem – fejezte ki érzéseit Koncz Ferenc, a helyi civil egyesület vezetője, aki tősgyökeres hantosiként több éven át képviselőként is segítette a falut. 25 évig dolgoztam itt a termelőszövetkezetben, majd középiskolai tanárként, összesen 50 év munkaviszonnyal mentem nyugdíjba. A fiam már elköltözött innen, de a lányom még mindig velünk lakik. Ők is itt nőttek fel, és remélem, hogy majd az unokáimat is ide hozzák vissza felnőni – pityeredett el a faluhoz való kötődéséről mesélve Koncz Ferenc.

Sorozatunk további részeit ITT találják.