Hogyan segíthetünk egy alkoholistának a leszokásban?

Az alkohol az egyik legrégebbi nyugtató és feszültségoldó, amivel sokan élnek is, annak ellenére, hogy bizonyított tény, hosszú távon többet árt, mint használ. Magyarországon talán a kultúránkból kifolyólag is elfogadottabb, ha valaki naponta megiszik munka után pár sört vagy néhány pohár bort.

„Szegény, annyit dolgozik” vagy „annyi baja van”, szoktuk mondani. A feszültséget a járványhelyzet pedig csak tovább fokozza, ami megnöveli a rendszeres alkoholfogyasztók számát. – A függőségnek több fajtája létezik, illetve a tárgya is változó lehet, és míg bizonyos függőségeket – például munkamánia vagy túlzásba vitt sport – könnyebben elfogad a társadalom, addig másokat – például drog – kevésbé tolerál – magyarázta Schwanner Gábor pszichoterapeuta, rehabilitációs pszichiáter, aki egy többek között függőket kezelő klinikát vezet. – Az alkohol nálunk az elfogadottabbak közé tartozik, és esetében nemcsak függőségről, hanem alkoholabúzusról is beszélünk. Utóbbi nem mindennapos, de mértéktelen alkoholfogyasztást jelent, aminek következményeként akár fizikailag veszélyes helyzetekbe is belemegy – mondjuk autót vezet – az illető.

– A mindennapi ivás hosszú távon nyilván veszélyesebb, mert nehezen visszafordítható módon hangolja át az agyat, olyan változásokat okozva, hogy az még az alkohol elhagyását követően jó ideig is a megváltozott módon pörög tovább. Alkoholizmus persze az is – csak enyhe fokú –, ha valaki mindennap „csak” egy sört iszik. Minden, ami rendszeres, az függőség – hívta fel a figyelmet a szakember, majd hozzátette, a napi szintű „csak egy sör” az előszobája annak, hogy fokozottabb stressz vagy nagyobb probléma esetén többet igyon az ember, vagy a töményhez nyúljon. Az elszabadult helyzetek legnagyobb kérdése az: segíthetek-e egy olyan közvetlen hozzátartozómnak, aki már bőven túljutott a napi egy pohár szintjén?

– A leszokás motorja a belső motiváció és az elszántság. Ennek pedig nyilván az érintettben kell meglennie. Tapasztalatok azt mutatják, hogyha csak a család jóakarata, aggódása hozza hozzánk a beteget, de benne nincs meg a beismerés, az szélmalomharcot eredményez – árulta el Schwanner Gábor. Ha magában a leszoktatásban sokat nem is tehet a hozzátartozó, abban viszont igen, hogy szerette ne jusson el a súlyos alkoholista szintjéig. Jó, ha tudják, az iváshoz való elfogadó hozzáállás egyfajta búrát von az érintett köré, aki a búra alatt szépen ihat tovább.

A pszichoterapeuta szerint, aki ilyen helyzetben van, ne hunyjon szemet házastársa, párja, alkoholizmusa felett, mindenképpen mondja el a másiknak, hogy zavarja, ha iszik! Ha arra kérik, hogy vegyen igénybe segítséget a leszokáshoz, azzal egy időben szabjanak határidőt is ennek megtételére, illetve közöljék vele, milyen lépésekre számíthat az önök részéről, ha ezt nem teszi meg! – Fontosnak tartom, hogy elmondják a másiknak, csalódás számunkra a viselkedése, hogy aggódnak az állapota miatt, vagy hogy az állandó italozása miatt elhidegülhetnek tőle. Nem kell persze túlzásba vinni a lelkizést sem, de egy ilyen jellegű beszélgetést mindenképpen fontosnak tartok. Ezt követően érdemes meghúzni a határokat, kikötni a határidőket akkor is, ha a másik elzárkózik ettől.

Ha pedig nem változik semmi, bizony meg kell tenni a beígérteket – például, hogy elköltözik az ember – javasolta a szakember, aki ugyanakkor hangsúlyozta: senkinek nem feladata megmenteni az alkoholista embert, saját magáért egyedül ő a felelős. Nem szabad senkinek sem magára vállalni a viselkedéséből eredő felelősséget! Feladatunk segíteni, támogatni a leszokásban – például egy telefonszámmal, ahol szakértő segítséget kaphat –, de csak egy bizonyos pontig. Ha az érintett nem hajlandó változtatni, azt úgy kell vennünk, hogy felrúgta azt a hallgatólagos megállapodást, amit minden párkapcsolatban, házasságban kimondatlanul is arra köt az ember, hogy jól érezzék magukat együtt és tartalmas közös életet éljenek. Ha felnőttként valamelyik szülőt próbálnák megmenteni, de nem megy, bizony el kell tudni fogadni, hogy ő ezt az életet választotta! – Egy ponton túl saját magát kell védenie az embernek! Addig mehetek el, ameddig a saját testi-lelki egészségem ennek nem látja a kárát. Ne áldozzuk fel magunkat! – hangsúlyozta Schwanner Gábor.