Az én kedves kis falum – Nagylók

Több szempontból is eltér a nagylóki katolikus templom más települések hasonló épületeitől. Egyrészt ezek a legtöbb helyen látványos helyen, az érkezők számára szinte azonnal észrevehetően magasodnak az ég felé – Nagylókon azonban egy eldugott kis utcában bukkantunk rá, családi házak, gyümölcsösök között az alacsony építésű, mégis kifejezetten tetszetős épületre. Magas tornya nincs – csak egy épület látható, amely a plébániával egybeépített templom is egyben. Az a bizonyos harangtorony pedig, mintha valaki letette volna a tetőről az udvarba, a templom­épület mellett kapott helyet. Nem Isten „legózott” így ezzel a szép kőépítménnyel, hanem a viszonylag későn indult építkezés ütközött a rendszer szellemiségébe. A templomot 1957–60 között Till Károly tervezte és építette fel, hosszadalmas és fáradságos költségvetési nehézségek közepette.

Bakonyi Ágota diplomamunkáját bocsátotta rendelkezésünkre a település témában, melyben kronologikus sorrendben tárulnak elénk a templom építésének jegyzőkönyvei. Eszerint 1960 augusztusára elkészült a templom java része, az elszámolás is nem sokkal később megtörtént: kiderült, óriási adóssággal kezdhette meg új életét a templomban a nagylóki lelkészség. A templomot egyébként Nagyboldogasszony tiszteletére Shvoy Lajos megyés püspök szentelte fel. S talán ez is közrejátszott abban a nagy szerencsében, mely pár hónappal később érte a helyi katolikus közösséget: éppen akkor, 1961. július 16-án tartotta ugyanis Shovy Lajos püspök első miséjének 60. évfordulóját, s jubileumi ajándékul elengedte a nagylókiak templomépítkezésből származó óriási tartozását.

Cserébe persze rendbe kellett tenniük a belső tereket és beszerezni a hiányzó templomi felszereléseket. A történeti feljegyzésekből kiderül, hogy az oltárt a bicskei Karle István tervei alapján Collonego Frigyes készítette, az oltárkép pedig Benedek Katalin munkája. Érdekes adalékot árult el ezzel kapcsolatosan Bakonyi József, a Nagylóki Faluvédő Egyesület vezetője: azt mesélte, hogy a freskó készítője a jobb alsó sarokban szereplő kisgyermekek egyikét róla mintázta meg, merthogy nagyon sokat segített már gyermekként is a templom körül.

De visszatérve a templom történetére: ekkor még nem volt hová tenni a harangot, hiszen nem volt tornya. Azt rebes­getik a helyiek, hogy a torony az akkori politikai ellenállás miatt nem épülhetett meg. Az udvar előkertjében kapott ezért helyet az a harangláb, melyet Bágyi Pál helyi lakos faragott ki 1966-ban. Erre kerülhetett fel egy 180 kilogramm súlyú. 1769-ben készült, nagy méretű, valamint két kisebb harang is. A templom „csonkaságát” azonban két évtized alatt sem szokhatta meg a helyi katolikus közösség, így utólag, az udvarban kapott helyet a különálló harangtorony. Ezt a 2020-ban elhunyt, Ybl Miklós-díjas építőművész, Radványi György tervei alapján Halász Béla kőművesmester építette meg 1987-ben, a lebontott harangláb helyén. A három harang pedig bekerült az építménybe, s a mai napig is szolgálja a nagylóki katolikus közösséget. Így fest tehát ennek a különleges nagylóki épületnek a sorsa, amely azóta is teljes pompájában, szilárdan áll, megbújva a település egyik eldugott szegletében.

Kötődés: közösség és szolgáltatások egy helyen

A helyiek számára Nagylók az a hely, ahová mindig jó hazajönni. Innen minden nagyváros könnyen megközelíthető, mégis megvan benne minden szolgáltatás, amire szükség lehet. Kényelmes, nyugodt életet biztosít, történelme pedig számos érdekességet rejt.

Szabóné Kernács Ágnes hat évvel ezelőtt érkezett a településre Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből, és tanítóként helyezkedett el Nagylókon: – Ahogy beértünk a településre, rögtön a közösségi ház és a gyönyörű, fás park fogadott bennünket. Nagyon sok embert megismertem itt, de nemcsak a tanítás kapcsán, hanem a rendkívül sokszínű közösségi rendezvényeken is. Ez utóbbi nekem nagyon furcsa volt, mert ahonnan én jöttem, ott ez nem volt jellemző. Ma már elmondhatom, hogy a szülőfalum után ez az otthonom – fogalmazott a fiatal pedagógus, aki családjával azóta is boldogan él itt.

Ahogy Nagy Zoltánné, a közösségi ház vezetője is: – Tősgyökeres nagylóki vagyok, már az apai nagyszüleim és dédszüleim is itt éltek. Nem lehet szavakkal elmondani, mennyire szeretem Nagylókot. Annak ellenére, hogy ez egy zsáktelepülés, gyönyörű természeti és közösségi adottságokkal rendelkezik: itt van a Piroska-tó, a Lóki-tó, a régi temető helyszíne, de a sportpálya és a turistaház is büszkeségünk – tudtuk meg, ahogy azt is: az Iringó tanösvényt mindenkinek meg kell látogatnia, aki Nagylókra érkezik. 14 kilométeres turistaútvonala csodás kirándulóhelyszín.

Bakonyi Józsefet, a Nagylóki Faluvédő Egyesület vezetőjét a gyermekkori emlékek és a természeti adottságok kötik ide leginkább. – Élhető, jó adottságú település, ahonnan közel van minden nagyobb város, s melyben minden lényeges szolgáltatás helyben megtalálható. Történelmi múltja pedig gazdag és rendkívül érdekes.