Munkájukkal tisztelegtek a diákok a legnagyobb áldozat előtt

A Honvéd Kadét Program célja, hogy az iskolai nevelést hatékonyan kombinálja egy korszerű, a diákoknak kihívást jelentő, értékes tapasztalatokat nyújtó elfoglaltságokkal. A kezdeményezők azt szeretnék elérni, hogy a jelentkezők a honvédségi, katonai környezet miatt különleges élményekhez jussanak, miközben fejleszthetik magukat. A Honvéd Kadét Programhoz csatlakozó iskolákban tanuló diákok a „katonai alapismeretek” választható közismereti tantárgyat tanulják, vagy honvédelmi ágazati szakképzésben vesznek részt.

Ilyen intézmény a Székesfehérvári SZC Árpád Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium is, ahol a honvédelem ágazat ötéves képzése érettségi és technikusi szintű szakképzettség megszerzésével zárul. Ezekben a napokban néhány tizedik osztályos diák tíznapos táborban vesz részt, melynek során két napot a Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartási Parancsnokságon – ismertebb nevén a „hadkiegen” – nyolc napot pedig az MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezrednél töltenek. Hétfőn a Székesfehérvári Helyőrségtörténeti Gyűjteményt látogatták meg, majd a parancsnokság munkájával ismerkedtek meg. A fiataloktól megtudom, hogy aki jól bánt a fegyverrel, díjat kapott: versenyben gyakorolták a fegyver szét- és összeszerelését.

Kedden feladatuk hadisírkutatás és gondozás volt, melynek során előbb a pátkai temetőben, majd a lovasberényi református sírkertben dolgoztak. Utóbbi helyszínen Jánosi Bence hadnagy, hadisírgondozással és honvédelmi neveléssel megbízott tiszt irányítása mellett összesen hét hősi sírt, két katonai kegyeleti helyet (ezekben az esetekben az elesett honvéd távol a hazájától, valamelyik egykori frontvonal közelében alussza örök álmát), és egy emlékművet tettek rendbe.

A márványok és kövek egy részét az idő már megkoptatta, a fejfák elszürkültek, az egyik síron pedig cédula figyelmeztet arra, hogy a sírhelyet ideje lesz megváltani a temető gondnokságán. A katonák a Nagy Háborúban, vagy a második világégés során áldozták fel a legértékesebbet, az életüket a hazájukért. A fiatalok halkan, temetői tisztelettel tették a dolgukat, s talán annak biztos tudatában, mennyire szerencsések: hiszen nagyon közel járnak ahhoz az életkorhoz, mint jártak annak idején oly sokan azok közül, akik fölé sírhant borult.