Az én kedves kis falum: Nagykarácsony

A Mezőföld szívében fekvő Nagykarácsony településképe érdekes kettősséget mutat. Egy tömbben elhelyezkedő központi részén egymással párhuzamos, egymásra merőleges utcák futnak. A falu ősi része, az egyutcás jellegű Szőlőhegy viszont szalagtelkes, oromfalas beépítésével a magyar falusi hagyomány egyik klasszikus példája.

Nagykarácsony 1992 óta már nem zsákfalu, akkor épült meg ugyanis a nevében és múltjával a Sóhordó utca folytatásaként, észak felé az az út, amely közelebb vitte a települést Mezőfalvához, illetve a Sárbogárdot és Mezőfalvát összekötő úthoz. Annak előtte csak délről, Előszállás felől, a 61. számú főút irányából volt megközelíthető és elhagyható a falu.

Fejér megyeszékhelye, Székesfehérvár viszonylag messze, több mint 50 kilométerre van innen, ám Fejér másik megyei jogú városa, Dunaújváros szinte szomszéd, mintegy 20 kilométerre található. A Tolna megyei Dunaföldvár városa még közelebb fekszik, autóval negyedóra alatt érhető el. Csend és nyugalom jellemzi a falut, szolid az átmenő forgalom.

A ma ismert Nagykarácsony nagyon fiatal község. Telepes falu: a második világháború után – a földosztás reményében – számos Heves megyéből betelepülő család talált, alakított ki itt új otthont magának. Az úgynevezett Országos Földbirtokrendező Tanács 1945 nyarán jelölte ki a területet telepes községnek. Elsősorban Mátraderecskéről és Visznekről érkezett ide – egyes adatok szerint – összesen több mint 70 család. Az átköltözés 1946-ban történt meg, a telepesek magukkal hozhatták élelmiszerkészletüket, ingóságiakat. Kezdetben uradalmi épületekben helyezték őket el.

Tekintsünk az időben messzebbre! – A község története a Magyarországon megtelepedett kunok történetéhez kapcsolódik – olvasható a község honlapján. IV. Béla király uralkodása során, a tatárdúlás után a Kárpát-medencébe betelepített kunok egy része Előszállás, Karácsonyszállás és Perkáta térségében telepedett le. – Nagykarácsony történelme ezután azonos Magyarországéval. Törökdúlás, rombolás, újrakezdés sorozata jellemzi – fogalmaz a nagykaracsony.hu oldal. – Az 1702-es összeírás szerint Karatsonzallas mint falu szerepel. […] Marhapásztorok, summások, cselédek építették az első tanyákat. Őszutón a rideg marhanyájakat áthozták a Dunán és Előszállás környékén legeltettek egészen karácsonyig. Ekkor Karácsonyszálláson – Nagykarácsonyban – összegyűltek, és ünnepeltek – ismerteti a honlap. E szállások hivatalosan 1953-ban szűntek meg. Ekkoriban lett önálló község, ekkor kapta új nevét Nagykarácsony.

– Összefoglalóan azt mondhatjuk el falunk összképéről, vizuális megjelenéséről, hogy azt a természet, a táj, az abban élő, dolgozó ember nyoma, alkotásai határozzák meg – áll a település arculati kézikönyvében. – Első épületei is a mezőgazdálkodáshoz kapcsolódnak, egyszerű, szép arányú tömegek, melyek pontszerűen, stabilitást tükrözve jelennek meg a tájban. Napjainkra a kialakult belterület a hagyományos utcás faluképet mutatja, de ennek formai elemei, az épületek zárt tömege, kialakítása őrzi a pusztai építkezések szellemét – olvasható ugyanott.

A mai településközponttól délre található a már említett Szőlőhegy; jelentősége bár egyre csökken, szépsége páratlan. Itt, a szőlőhegyi Kossuth utcában található a belépőjegy nélkül látogatható levendulás ház és birtok a nyugalom csodálatos szigete.

– A Szőlőhegy egyutcás, egyenletesen beépített területét a Nagykarácsonyi-vízfolyás partja határozza meg enyhén hajló vonalvezetéssel, az épületek mögött és azokkal szemben védőn emelkedő domboldalakkal – fogalmaz az arculati kézikönyv leírása.

1989-től a nagykarácsonyi hagyományok, kulturális örökség részévé vált a karácsonyi ünnepi bélyegzés és a Mikulás-ünnepségek. Igaz, az utóbbi években mindez megtorpant. Az először 1995-ben megnyitott Mikulásház – talán csak a járvány miatt? – egy ideje zárva már. S az ünnepi postai bélyegzés sem helyben, az 1999. december 6-án átadott, a település legjellemzőbb épített örökségének választott, karácsonyi motívumokkal díszített új postaépületben történik már. Tény mégis, hogy e két intézmény, szolgáltatás vitte messzire Nagykarácsony hírét.

A falu, amely Erdélyre emlékeztet

Az általános iskola sokak számára meghatározó a faluban. Az iskola, amely tanít, nevel, otthon tart és közösséget teremt.

A faluban egymást követő generációk tanítója volt a 83 esztendős Nyuli Ferenc. 32 éven át igazgatóhelyettesként is dolgozott a helyi iskolában. Kémiát, technikát, s utóbbi részeként kertművelést is tanított. Három éve pedig hivatalosan is Nagykarácsony díszpolgára lett.

– Én ide születtem, már 20 éve itt lakom Nagykarácsonyban. Ide jártam óvodába, iskolába – mondta Pinke Kata. – Az általános iskola meghatározó hely volt számomra, máig tartó barátságokat kötöttem ott – tette hozzá.

Kata jelenleg a Pécsi Tudományegyetem hallgatója. Tanító lesz. Már van is egy szerződése a nagykarácsonyi Szent Miklós Általános Iskolát fenntartó Székesfehérvári Egyházmegyével, miszerint, ha végez, itt, saját korábbi iskolájában kezdi el pedagógusi munkáját. Otthon kíván maradni, boldogulni! Kata nem mellesleg a helyi ifjúsági klub vezetője is, olyan programok létrehozása a céljuk, ahol fiatalok és örökifjak együtt tölthetik el a szabadidejüket.

Boni Linda és férje 17 éve él Nagykarácsonyban. Mindketten Erdélyből, Marosvásárhelyről származnak, bár nem ott, hanem Budapesten ismerkedtek össze. Közös életük helyszínéül Nagykarácsonyt választották. Miért? Emlékeztette őket szülőföldjükre!

– Sokáig kerestük, hogy hol települjünk le, aztán 17 éve, puszta véletlenségből idetévedtünk. Itt úgy éreztem, hogy na, hazaértünk – idézte föl az azóta sem múló érzést.

Boni Lindáék Nagykarácsony Szőlőhegy nevű déli részén laknak, a település e különleges szeglete emlékeztette őt Erdélyre.