A tehetséges bicskei kereskedő élete, boltja, s a bicskei téglákból épült régi-új kisház

A nagyállomás közelében állt úgy száz éve a pénzügyőrség és a csendőrlaktanya épülete, ma is megvannak, de már nem emlékszik élő személy eredeti küldetésükre. A Keller családról, főképpen Antalról, a fűszer, italáru, edény, tűzifa és szén kereskedésének történetébe, s a száz évnél kicsit régebbi „fejlődő és élénk község” viszonyaiba invitált időutazásra a kedves pár a csupa szép udvarukra. Balogh Márta pedagógus mesélt Kellerékről, s társa, György, a néhai kereskedő fia a saját építésű kemencéjében sütött pompost a Nagy Károly Városi Könyvtárból „családlátogatásra” hívott helytörténeti klubnak.

A Szél utcában született 1903-ban Keller Antal – a bicskei ház mesebeli hátsó udvarán igaz mese hangzott el, alig száz évnél régebbről indítva. A városi könyvtár vezetője, Endrédiné Szabó Erika hívta életre a klubot, vezetője Szolnoki Tamás, egy bicskei pedagógus-dinasztia harmadik generációs tagja, történész, szóval ő és talán két fiatal képviselte a legifjabb generációt, a többiek megették kenyerük javát. És ők emlékeznek a boltra, de természetesen nem Keller Antaléra, hanem a szocializmus idején elállamosított, majd ÁFÉSZ-tulajdonúra „átvett” üzletre, későbbi önkiszolgálóra. Szerencsére legalább a házukat nem vették el a derék kollektivizálók a családtól, a boltba viszont beleköltözött az új rendszer, amúgy demokratikusan.

Röpködnek az emlékszilánkok, de a békés, szép környezetben a szebbje kerül elő a múltmozaikoknak. Bicske 1910-es állapotát térképen is mutatja a korabeli és örökérvényű Révai Lexikon, rövid leírást tartalmazva róla. Fejlődő és élénk község, így aposztrofálja a dokumentátor a hadak útjában fekvő, s mezővárosként számon tartott települést, amelynek akkor hatezernél több lakosa volt, s 892 ház állott benne. A katolikus családba született Keller Antal a bicskei Flakker Sándorhoz lépett be elsőként saját akaratából segédnek a fűszer, festék és vegyeskereskedésbe, s dicsérő ajánlólevéllel indult tovább 1919. novemberében. Tatabánya, Budapest, még Nagykőrös is tanulási állomások voltak, jobbnál jobb üzletekben szerzett gyakorlatot, 1928-ig dokumentált a szép bizonyítvány-levelekkel „vándorlása”, érdekes adalék olvasni, kézbe venni őket. A mostani házat 1937-ben vette meg, boltot nyitott benne, 1943-ból való, keménykötésű bevásárlási könyve valódi relikvia! A törzsvásárlók kapták, hitelbe vásárolhattak vele, ceruzával, gyöngybetűkkel olvasható, mit vettek akkor Keller Antalnál a fűszer, italáru, edény, tűzifa és szén kereskedésében. Érdekes kombináció. Szívesen visszamennénk csak egy napra legalább egy ilyen boltba, beleszagolni a levegőjébe, a mai mallok és szupermarketek világából…

A háborúban szinte mindenük elveszett, nagy harcok voltak itt, ám hatalmas erőfeszítéssel talpra álltak, kinyitottak. És akkor a boltot 1948-ban államosították, a tekintélyes szakembert végül Tatabányán alkalmazták. Antal és felesége, Garzó Irén három gyermeket neveltek fel, Mariann, György ma is e házban élnek, Péter öccsük elhunyt. Mariann középiskolai tanárként tanított a bicskei gimnáziumban, György 1985-ben nyitotta meg műhelyét, unokaöccse, s egy másik rokon ifjú a mindentudó műhelyben dolgozik a hajdani bolt helyén az aranykezű mester irányítása nyomán. Egy kicsi abc-üzlet ma is működik a házban, bérlik Kelleréktől a helyiséget.

A tágas udvaron a tehetséges vasas szakember György kézműves és szaktudása érhető tetten Márta fantáziájának támogatásával. Levendulák, virágok nyílnak, futnak a dísztökök, hátul méretes konyhakert, vannak baromfiak. Kellerék őrzik a hagyományokat, zöld szívvel védik a környezetet, együtt élnek a régi tárgyakkal, eszközökkel a mai életükben. És a kisház az udvaron! Az úgy lett, hogy elbontották a régi épület egyik szárnyát, s gyönyörű bélyeges téglákat leltek: EBT – Első Bicskei Téglagyár darabjai, több korszakból. Ezek burkolják a kisházat, a félig nyitott szaletlit, szélén a kemencével, kézműves mestermunka a mennyezet, a tető, minden szöglet, faillesztés. Megvan a nagy házban a régi pince, az udvaron a kút, Kertbarát udvar- címük is van Kelleréknek. Megvan a nagy házban a régi pince, az udvaron a kút, szép kert nem létezik ma már saját kút nélkül. És régi terítők, tárgyak segítenek idézni Keller Antal életét a kékfestő terítőkön elhelyezve, László Dudi bicskei szódás mester megőrzött szódásüvegeinek friss tartalmával, némi galagonyási borral a párálló palackokban.

Januárban kézen fogják egymást, meséli Márta, körbe-körbejárnak a tágas udvaron, s megtervezik, hogy azon évben mit alkotnak. György hetven múlt, Márta hatvan, de mentalitásukon ez csöppet sem látszik, három felnőtt gyermekük úton van már. Ők mindig sokat-sokat beszélgetnek, ez kiderült a levendulás, kemencés nyári délutánon a pompos eszegetése közben. Egybehangzón állítják: Ha nem beszélünk eleinkről és életükről, mit mesélünk az utódainknak?