Egy famíliában a nőies harcosok és a hegedűs focista az alcsútdobozi otthonban

Az alcsútdobozi otthonban rengeteg sporttrófea, érmek, elismerő oklevelek és fényképek. A József Nádor Általános Iskola évzáróján kapott Baljer Kitti országos elismerésként Jó tanuló, jó sportoló oklevelet, s öccsük, Baljer Márk is szerepelt a dicséretben részesülő tanulók között. A gimnazista nagylány, Baljer Roxána és húga küzdősportokban jeleskednek, korosztályos Európa- és világbajnokok kempóban, birkóznak és szumóznak. Ez utóbbit a nagyon kövér japán fiúktól ismerjük, ám a két szép, karcsú lány nem hasonlít rájuk. Hogy mikor teszik mindezt ily magas szinten?

– Van időm, beosztom… Amikor tanulok, csak azt teszem. Ha edzem, csak arra koncentrálok – mondja a tizenhat éves Roxána. Mióta iskolás lett, mindig színötös a bizonyítványa. Versmondó, rajzol, a falon a képei, s mostanáig a bicskei Prelúdium Művészeti Iskolában csellózott, de fájdalom, ezt abba kell hagynia. Nem fér bele. Beszél angolul, s középiskolásként is elég, ha egyszer elolvassa a tananyagot, de muszáj valamit letenni az asztalra. Az Érdi Spartacus SC-be járnak birkózni és szumózni, a kempóedzések a szigethalmi Dojo Lovász SKE-ben folynak. Édesanya nem dolgozik, ezen nevetünk persze mindannyian, még hogy nem dolgozik… Ő hordja, viszi mindig mindenhova a három gyereket, s vezeti a háztartást az edzések, versenyek, utazások összehangolása mellett. A szumó és a kempó nem olimpiai sportágak, önköltségesek, áldozni kellett rájuk.

Baljerné Csermely Nóra budapesti lány, tizenhárom évig versenyszerűen úszott, ifjúsági Eb-n harmadik helyezés volt a legjobb eredménye.

– Akartam, hogy a gyerekek is sportoljanak. Először Roxánát vittem el a Felcsúton induló birkózóedzésre hétéves korában. Kitti ötévesen velünk jött, kicsit rendetlenkedett, mire Bárdosi Sándor edző, birkózó olimpikon odaszólt neki: „be lehet állni”, s Kitti azonnal ugrott. Eldőlt a sorsuk – mondja. Kitti jeles tanuló, idén ballagott nyolcadikból. A nagylány a felcsúti Letenyey Lajos Középiskolába járt mostanáig, de ősztől mindkettejüket felvették a csepeli Baptista Szakgimnázium és Sportiskolába, ahol birkózóakadémia működik. Roxi a 11., Kitti a 9. osztályban kezd, kollégisták lesznek. A birkózás miatt sok leendő diáktársukat ismerik már a versenyekről. Kitti is fuvolázott, fájó szívvel szakítja meg zenei tanulmányait, anya szerint az alapintelligencia része a zene, de egyelőre így döntöttek. Márk az alcsútdobozi iskolába jár, a Puskás Akadémia U13-as csoportjában futballozik, tehetséges kapus, szeretne akadémista lenni nyolcadik után. Ő is muzsikál, népi hegedűn játszik, nem is akárhogyan! Ezüst minősítést kapott a Pesovár Ferenc Népzenei Versenyen legutóbb.

Kitanulta a pék mesterséget

A Baljer család konyhaasztalán mindig valami finomság kínálja magát, a családfő kenyere, pogácsája, süteményei. Ember legyen a talpán, aki ellenáll, de a nőies harcosok ellenállnak. Igaz, erőszakos és kínzó fogyókúra nincs, hangsúlyozza Nóra, verseny előtt sem engedte sosem, inkább akkor kerüljenek a lányok nagyobb súlycsoportba.

Tökéletesnek tűnik ez a család, ideális a helyzetük. Mondjuk igen, de ez nem jelenti azt, hogy bármi az ölükbe pottyanna. Valóban, Nóra a családnak szenteli minden idejét, ebben állapodtak meg. Az idén negyvenegy éves. Baljer László Újbarkon nőtt fel, a szülei három saját fiuk mellé örökbe fogadtak két sérült gyermeket. László és Nóra úgy ismerkedtek meg, hogy az édesanyák a Szabadsághegyi Gyermek­gyógyintézetben dolgoztak ápolónőként, barátnők voltak, s gyermekeik egymásba szerettek. László péknek és cukrásznak tanult, jól beszélt németül, keresni, világot látni akart, s tizenkilenc esztendősen felkerekedett Németországba. Münchenben és környékén dolgozott, fél évet töltött ott, amikor itthoni szabadsága alkalmával egymásba szerettek a két évvel fiatalabb Nórával. Kis várakozás után összeházasodtak, megszülettek a gyermekeik, és akkor beütött a krach.

– A 2008-as gazdasági válság megroppantotta az anyagi helyzetünket, kemény döntést kellett hoznunk – mondja a családfő. – Visszamentem Németországba, a Münchentől 20 kilométernyire fekvő Aying nevű faluba, s 2010. márciusában beléptem egy biopékségbe, ahol kilenc évet töltöttem – foglalja össze szerényen németországi pályafutását. A tulajdonos nagyon megbecsülte, a többiek jöttek-mentek, de ő maradt, üzemvezetővé léptették elő.

– Márk öt hónapos volt, amikor Laci elment, de én nehezen mozdulok – teszi hozzá Nóra. – Honvágyam van, nem tudok külföldön élni, inkább vállaltuk ezt az erőfeszítést. Havonta többször is hazajött, a versenyeken is igyekezett részt venni.

Végül 2019-ben hazatért, és testvére, Baljer Bence pékségében dolgoznak együtt. László nyolcvanféle terméket állít elő néhány munkatársával, sok a munka, nehéz szakembert találni. Mára igazi hivatása a mesterség, minden újdonságot megtanult, ami az egészséges kenyér sütéséhez kell. Adalékanyagok nélkül dolgozik, a kalácsot vajjal, tejjel, friss tojással készíti.

Mit hoz a jövő?

Mi akar lenni a három gyerek? Hát az még messze van. Roxána Agatha Christie-t bújja, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre készül, a kriminalisztika vonzza, profilozó szeretne lenni. Kitti a technikum elvégzése után birkózóedzőnek készül, de tervben van a Testnevelési Egyetem is. Márk militaryzik a foci mellett, szereti a történelmet, s talán tanítani fog felnőttként.

– A hétvégéink sem átlagosak – mondja rendíthetetlen nyugalmával az édesanya. – Versenyekkel telnek. Külföldön, itthon. Mi szorítunk nekik. Nem érezzük nehéznek, ami nekik öröm.