Az egyetlen magyar teniszező, aki legyőzte Nadalt

A családi vállalkozás okán a nyarat Siófokon töltő teniszező gyakran felbukkan Fehérváron is, a Kiskút úti centrumban. Barátja, Pákai Norbert a vezetőedző, nála tesz néha látogatást, és salakra lép.

– Szeretem Fehérvárt, szép város, nagyszerű történelemmel. Én az Alföldön, Kiskunfélegyházán születtem, Kecskeméten töltöm az időm jelentős részét, illetve a nyarakat immár a Balaton déli partján, május elejétől szeptember végéig. Kiskunfélegyházán kezdtem teniszezni, majd Csongrádon folytattam, Papp Sándor irányítása mellett. Később ismét otthon készültem, édesapám lett az edzőm. Sokat fejlődtem, U14-es korosztályban bajnoki címet szereztem. Külföldi versenyeken indultam, az ETA-rangsorban, azaz az európai 16 évesek ranglistáján bekerültem az első tízbe.

Utazgatni kezdett korosztályos viadalokra, később az eggyel magasabb korosztály, a 18 éven aluliak ITF-viadalain szóhoz jutott, azonban a korábbi eredményeket nem tudta megismételni.

– Fokozatosan eltávolodtam az európai elittől. A legnagyobb eredményemet húsz évvel ezelőtt értem el, 2001 októberében Mallorcán, Manacor városában, egy top 10-es ETA-viadalon legyőztem Rafael Nadalt. A nyolc között találkoztunk, hét spanyol volt az élmezőnyben, valamint én. Nadal mellett a legnagyobb név a döntően párosban sikeres Marcel Granollers volt. Nadal később húsz alkalommal nyert Grand Slam-tornát, ami a legnagyobbak sajátja. Elhoztam a torna tábláját, miként alakult a verseny, de nem találom a papírt. Nadallal a nyolc között találkoztunk, előttem van a meccs. Pontosan tudtam, a korosztályomban a világ egyik legjobbjával mérkőzöm. A helyi teniszklub növendéke volt, a centerpálya megtelt, alig fértek el, ezer néző zsúfolódott össze a lelátón. Komoly eredményei voltak, a felnőttek között is a 100-ban helyezkedett az ATP-ranglistán, a 120. helynél nem állt rosszabbul abban az időben, ami óriási dolog volt egy 16 éves játékos esetében. Már akkoriban a tíz évvel idősebb, szintén világsztár Carlos Moyával edzett. Az első szettet Rafa nyerte 6:3-ra, nagyon izgultam, kapkodós volt a játszma, látszott, ellenfelem siet. Nézte az órát, olyan volt, mintha időzavarban lenne. A folytatásban nagyon jól ment a játék, bejöttek az ütéseim, 4:0-ra elléptem, bejött a hálóhoz, elindultam én is. Nyújtotta a kezét, feladta a meccset, hasfájásra hivatkozva. Így sikerült megvernem. Később kiderült, azért volt a nagy sietség, mert indult a gépe, másnap már Barcelonában, a felnőtt-ATP-versenyen szerepelt, amelyet fontosabbnak ítélt.

Amikor közbevetem, ha riválisa nem adja fel, akkor is Horváth lépett volna-e a négy közé, a teniszező gyorsan válaszol: erre már soha nem kapunk választ. Ami biztos, a könyvekben az szerepel, jobbnak bizonyult Nadalnál.

– A rendezők szerették volna, hogy négy spanyol kerüljön a négy közé, nem mutatott jól, hogy akad ott egy külföldi is. Abban biztos vagyok, ha Nadal megver, akkor sem folytatja ezt a tornát, elődöntős ellenfele játék nélkül került volna a fináléba. Ha a meccsünk végigmegy, vélhetően megnyerte volna, játék közben éreztem, gyorsabb nálam, bár a második szettben jobb voltam. A következő meccsen döntő szettben kikaptam, azt én szúrtam el, szintén balkezes, magas srác ellen. Nem szerettem balkezesek ellen játszani. Nadalt ismertem korábbról, 14 évesen itthon megnyertem a Nike Junior Masters viadalt, ezzel kijutottam a világdöntőre, Dél-Afrikába, Sun Cityben rendezték a tornát. Nadal nyert a 14 éveseknél, a két évvel fiatalabbaknál pedig az argentin Del Potro. Videókazettán meg is van az ott készült felvétel, amelyen ők játszanak.

Azt mondja, talán másként alakul minden, ha jobbak a körülményei. Mallorcára is egyik barátja édesapjával utazott el, Nadal mellett öt szakember ült, az edzője, az erőnléti edzője, az edzőpartnere, a masszőre, a menedzsere.

– Én egy vidéki magyar városból érkeztem, szerettem játszani, edzeni is, de egy évvel később már nem voltam ott a korosztályos élvonalban. Felnőttként már itthon sem indultam viadalokon. Elkezdtem az egyetemet, a TF-et testnevelő szakon, amelyet végül nem fejeztem be, a diplomamunka megírása előtt edzősködni kezdtem Dubajban. A feleségem az egyetem után oda került gyakorlatra, vele tartottam. Leadtam több helyre a pályázatomat, jött a telefon 2009. december elején, hogy Roger Federer ott játszik, edzőpartnert keres, látta, hogy az önéletrajzomban szerepel, megvertem Nadalt. Nyilván a körülményeket nem részleteztem, csak azt, továbbjutottam ellene. Ez jó ajánlólevél volt. Edzettünk egy jót, beszélgettünk, rendkívül közvetlen volt. Pár héttel később Abu-Dzabiban rendeztek tornát, ott Nadallal tréningeztem, beütöttem vele a meccse előtt. Akkor készült a fotónk, ő is jó fej volt. Mondtam neki a meccsünket, elsőre nem emlékezett, aztán kezdett derengeni neki. Nevetve jegyezte meg, kellene játszanunk egy visszavágót, mert nagyon rossz a mérlege ellenem. Ami nem jellemző rá. Közöltem, nincs az a pénz, amiért vállalom a második derbit. Azóta többször tréningeztem Federerrel – mondhatni, közvetlen, jó viszonyban vagyunk –, utoljára pár évvel ezelőtt. Persze nem kettesben, ő mindig két teniszezővel gyakorol. Beálltam a tenyeres sarokba, nekem az volt mindig jobb. Jöttek a labdák, püföltem őket vissza.

Horváth Tibor dolgozott egy amerikai teniszklubban Dubajban, később privát edzőként egy tehetős orosz családnál, a szülők megbízásából a fiú és a lány edzéseit vezette, majd 2016-ban egy teniszakadémia igazgatója lett, ez volt az első légkondicionált, fedett centrum a városban. Három éve költözött haza a családdal, rövidesen megszületett lánygyermekük, úgy döntöttek, itthon nevelik fel.