Egységes égi tánc – A seregélyek az ökoszisztéma fontos részét képezik

A seregély megítélése igen ellentmondásos: a földek, szőlők termését jelentősen megdézsmálják, így a gazdák gyakran minden lehetőséget bevetnek elriasztásukra. Mindemellett azonban a kártevő rovarokat is fogyasztják ezek a madarak, így elmondható, hogy az ökoszisztéma fontos részét képezik.

Amikor azonban látjuk őket a levegőben, csapatokba verődve repülni, csak a természet csodálatos ereje, a példányokat összekötő láthatatlan kapocs az, amire mindenki gondol. Egyszerre mozdul a sok kicsi test, mintha csak az univerzum láthatatlan hálója reptetné őket ágról ágra, felhőről felhőre.

Székesfehérváron és környékén is sok helyen megjelentek ezen az őszön, nagyjából novemberig láthatók csapataik a Sóstón és a kisebb-nagyobb mezős területeken is. Ezt az egységes és lenyűgöző égi táncot azonban a tudósok a mai napig nem tudták megfejteni. Csete Gábor, Székesfehérvár természetvédelmi szakmai vezetője egy kutatást említett a téma kapcsán: e szerint a kutatók egy háromdimenziós fenomenológiai modellt dolgoztak ki a madárállományok kollektív leszállásának leírására. Az alkalmazott egyéni alapú modell magában foglalta a tájat (külső mezőként) és egy folyamatos belső G változót, hogy jellemezze a madarak leszállási szándékát. A madaraknak a tájjal való kölcsönhatása alkalmazkodott a leszállási szándékukhoz. A repülés során éles kereszteződés figyelhető meg a leszállási szándék dinamikájában, azaz a kezdeti, nem leszálló állapotból (kis G) a leszálló állapotba (nagy G), amelynek a nyáj leszállása vetett véget. A modellben úgy tűnik, hogy a leszállási folyamat a madarak erősen összehangolt, kollektív mozgása, összhangban van a terepi megfigyelésekkel.