Jogi kiskapukat keresnek a Korzó kerítésén?

Ahogy azt előző lapszámunkban megírtuk, a Velence Korzó üzemeltetője a korábban felállított kerítések kapuit október 4-e, hétfő reggelre lezáratta, így sem a sétálók, sem pedig a kerítésen belül üzemelő büfék tulajdonosai nem tudják megközelíteni a területet. A döntésről sem előtte, sem azóta nem értesítette a Gomi Kft. az érintetteket – nem érkezett hivatalos levél vagy személyes megkeresés, nyilvános poszt a közösségi oldalukon a részletekről. A büfések közül a napokban csak azok tudták kinyitni üzletüket, akik nemcsak a kerítésen keresztül, de például a gazdasági bejáraton át is bejuthattak.

– De így sem volt nagyon érdemes kinyitni, hiszen vendégek a part felől nem tudtak jönni – mondta másnap, kedden egy büfés. Korábban szó volt egy szerződésről, amely az üzemeltető és a büfések között volt, s amely szeptember 30-án lejárt.

Erről is szól az a tájékoztató közlemény, melyet lapunkhoz eljuttatott kedden a Korzó üzemeltetője: „A büfék üzemeltetési rendjét önkormányzati rendelet szabályozza Velencén, amely május 1. napjától szeptember 30. napjáig biztosítja a működésüket, reggel 9.00 órától 19.00 óráig, ettől eltérően csak a Korzó üzemeltetőjével kötött megállapodással van lehetőségük működni, egyik büféssel sem jött létre ilyen megállapodás. Az üzemeltető október 4. napján megkezdte a tervszerű téliesítési és állagmegóvási feladatait az ingatlannak, amelyről mindenki megkapta a tájékoztatást. Mindettől függetlenül a Korzó továbbra is a megszokott rendben működik.” Velence önkormányzata pedig ezúttal is a közösségi oldalán tett ki közleményt: „Az önkormányzat eddig is, ezután is minden törvényes lépést megtesz a méltatlan állapot megszüntetésére és a közvagyon visszaszerzésére. A szerződést felmondtuk, alperesként az üzemeltető megtámadta a döntést.”

Óriási vita alakult ki tehát Velencén a kapuzárás témájában, az önkormányzat és a Korzó üzemeltetőjének felelősségét egyaránt felvetve – körülbelül úgy, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Vagyis: ki kezdte a vitát? Az új városvezetés „nem hagyta élni” az üzemeltetőt talán? Vagy fordítva: az üzemeltető kavarta volna fel az állóvizet? Az biztos, hogy nem tudtak megegyezni egymással a felek még a legapróbb dolgokban sem, majd a feszültség kerítésépítésig, üzemeltetésiszerződés-bontásig, bíróságig fajult, s ennek lett a vége a kapuzárás. Illetve nem a vége – ahogy látszik, mindkét fél elmegy a jogi lehetőségeinek legvégső határáig.