Augiász szellemi istállója

Mint mindig, ugyanarra, csak most végtelenül felerősített formában. Mert a baloldal már egy évtizede nem volt kormányon. És megszokták, hogy az elmúlt fél évszázad legnagyobb részében a hatalmi ágakat és a kultúra területét kizárólag ők irányították. Hiszen tudjuk, akié a kultúra, azé az ideológia, és akié az ideológia, azé a politikai hatalom. A baloldal először talicskával hordta ki a pénzt az országból – lásd Borvendég Zsuzsanna agyonhallgatott köteteit erről az időszakról, az „impexek” történetéről –, majd többször kiárusították a megcsonkított Magyarországot. Folyamatosan gazdasági válságba sodorták a társadalmat, aztán válságot kezeltek. Kölcsönök, hitelfelvételek, adó-, ár- és rezsiemelés, bér-, nyugdíj- és fizetéscsökkentés, mert „a mások pénze mindig elfogy”. (M. Thatcher)

A rendszerváltás kezdetén, 1990-ben 23 millió dollár adóssággal adták át az országot az első szabadon választott nemzeti kormánynak. Az új évezred első évtizedének végén 25 milliárd euró kölcsönt vettek fel a nyugati bankvilágtól, az elvesztett választás előtt. Miután felélték és megszüntettek mindent, amit az első Orbán-kormány létrehozott. Az utóbbi évtizedben az Orbán-kormányok a konszolidáció, a közbiztonság, a gazdasági prosperitás irányába fordították az országot, kiemelt figyelemben részesítve a demográfiai kérdéseket. A választási koalícióba tömörült ellenzék most ennek eredményeit szeretné felélni, ismét csődbe taszítani az országot.

Néhány napja, október 23-án a nemzeti-konzervatív kormány hívei több százezres létszámban vettek részt a békemeneten. Aztán meghallgatták a miniszterelnök expozéját, aki beszédében felsorolta az utóbbi évtized megvalósításainak lajstromát, a választások előtti teendőket és meghatározta a politikai prioritásokat, európai uniós vonatkozásban is.

Az ellenzéki konglomerátum rendezvényén néhány ezer szimpatizáns jelent meg. Nem a forradalomra emlékező nemzeti ünnepre gyűltek össze, hanem egy hagyományos kampánynyitóra. Érdemben egy szó sem hangzott el az ötvenhatos forradalom történelmi jelentőségéről, de az ötvenedik évfordulón, 2006-ban, a békésen ünneplő tömeget ütlegelő, szemkilövésekkel járó rendőri brutalitásról sem. Az akkori miniszterelnök felügyeletével, a belügyminiszter, az országos és a fővárosi rendőrfőkapitány közreműködésével.

Mindenki a közjogilag érvénytelen előválasztás váratlan győztesére, Márki-Zay Péter prezentációjára volt kíváncsi. Nyilvánvalóan Hódmezővásárhely polgármestere ugródeszkának használta városát, egy magasabb rendűnek vélt cél érdekében. Némi identitászavar okán kereszténynek és jobboldalinak hazudja magát a választópolgárok megtévesztése érdekében. De aki ismeri nyilatkozatait, elhibázott városgazdálkodását, a hivatalok alkalmazottaival való bánásmódját és azt, hogy miként aposztrofálta politikai ellenfeleit, az tudja, hogy súlyos alkalmassági kérdéssel és erkölcsi-morális deficittel állunk szemben. Nézeteit illetően Márki-Zay egy echte progresszív liberális, ami a mérsékelten középszerű beszédében is megmutatkozott: migrációpárti, az Európai Unió mai Magyarország-ellenes politikáját támogató, multikulturális fazon. Az Európai Ügyészséghez való csatlakozásról, új alkotmányozásról, elszámoltatásról és országunk sajtószabadságának hiányosságairól „értekezett”. Az utóbbit nem Magyarországon, hanem a nyugat-európai országokban kellene helyreállítani.

Egy virtigli liberális, akinek jó lenne megismerni távolabbi politikai múltját – ha van ilyen –, persze azt is, hogy az észak-amerikai kontinensen eltöltött években mi volt a feladata, miért és kiknek a segítségével került a politika közelébe, és hogyan készítették fel erre a szerepre. Valamint azt is, miért hívták meg rögtön Augiász szellemi istállójába, a CNN-be, ahol többek között kijelentette, hogy a regnáló magyar miniszterelnök nem keresztény. Mondja ezt egy aufklérista pszeudológus. Márki-Zay polgármesterségből eddig elégtelen, egy ország élére állni nagyobb mutatvány. A semmitmondó hipokrita dumánál több kell.