Az én kedves kis falum – Tác

A Sárvíz menti homokos síkság kétezer év kultúráját őrzi, határában 46 régészeti lelőhelyet regisztráltak. A legjelentősebb ezek közül a község belterületétől keletre eső római kori Gorsium. A rómaiak a Dunántúl keleti felének meghódításakor, Kr. u. 46–49. között Sárvíz átkelőhelyét katonai táborral szállták meg. Az erődítés helyén jött létre a 2. század elején a város, a provincia tartománygyűlésének és császárkultuszának székhelye. Az 1958 óta folyó ásatások nyomán a Duna-vidék egyik legnagyobb régészeti parkja alakult ki, városfalakkal, fórummal, szentélyekkel, a szentélykerület csarnokaival és templomaival.

A szakemberek is megegyeznek abban, hogy Gorsium–Herculia hazánk egyik legjelentősebb római kori romterülete. A katonai táborból várossá fejlődő Gorsium a késő római korra Pannónia egyik legnagyobb és egyik leggazdagabb településévé vált, lakói római polgárjoggal rendelkeztek. Falai között több császár, köztük Traianus, Septimius Severus és Caracalla is megfordult. Stratégiai és közlekedési csomópont jellegét tekintve a Géza nagyfejedelem által alapított Székesfehérvár római kori elődjének tekinthető.

A romterület gazdája a székesfehérvári Szent István Király Múzeum, mely a közelmúltban jelentős fejlesztéseket hajtott végre, így korszerű körülmények között tudják bemutatni a római kori város maradványait, az újonnan épített kiállítótérben pedig állandó és időszaki tárlatokat rendeznek be. A régészeti parkban emellett minden év tavaszán megrendezik a Floralia tavaszünnepet Septimius Severus császár 202. évi látogatásának emlékére.

A história szerint a rómaiak megjelenése előtt a terület a kelta civitas Eraviscorum-hoz tartozott. Az I. század közepén az Al-Dunáról ide vezényelt ala Scubulorum elnevezésű légió két út keresztezésében (Sopianae–Aquincum, valamint Sopianae–Brigetio; Pécs–Óbuda, Pécs–Komárom) árokkal és palánkfallal körülvett katonai tábort épített. Később a felszámolt castrum helyén, 103-tól új város építését kezdték meg. Traianus császár Gorsiumot jelölte ki az ugyanebben az évben megszervezett Alsó-Pannónia provincia tartománygyűlésének székhelyéül.

A markomann-háborúkban (167–180) a szarmaták felgyújtották a várost. Ekkor nemcsak a külső negyedek égtek porrá, de a szent kerületben is nagy pusztítást végzett a tűz. Ezt a csapást hamar kiheverte a város, helyreállították a császárkultusz épületeit, ekkor újult meg a tartománygyűlés csarnoka is. Ezt követően a település 90 évig a severusi kor virágzását élte.

Hanyatlása a 4. század utolsó harmadában kezdődött. A provinciában megromlott közbiztonság a falakon kívül élőket lakóhelyük elhagyására késztette. Az elhagyott házak helyén temetők létesültek. Valéria provincia területét a rómaiak 430-ban a hunoknak engedték át.

A honfoglaló magyarok helyben lakó részben/egészében keresztény népességet találtak. A leletek szerint nem is telepedett le nagyobb magyar népesség ide. Árpád és István inkább a forgalmas utaktól néhány kilométerre északra alapították meg székvárosukat. A gorsiumi településegyüttes helyén létrejött négy-öt kisebb község területén, a temetők tanúsága szerint, a 16. századig folyamatosan laktak.

A legjelentősebb falu neve a 11. századtól Föveny volt. Szent István a birtokot a székesfehérvári káptalannak adományozta. Ezt követően évszázadokon át innen szállították a követ a királyi és egyházi építkezésekhez. A mocsarakkal védett területen több fehérvári országgyűlést tartottak. Maga a település a 17. század közepén, a Sárvíz jobb partján alakult ki. A falu birtokosa a Zichy család volt.

Jó Tácon gyermeknek lenni, a felnőttek pedig büszkék a község történeti múltjára. A római kor szellemisége, a jellegzetes közeg erőt ad az itt élőknek. Táci kötődésű Fehér László Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész. Helyi értékeik sorába tartozik a református és a katolikus templom, az első és a második világháborús emlékmű, kedvelt kirándulóhelyük a horgásztó.

(Forrás: Gorsium–Tác története)

Élhető település, összetartó, segítőkész emberekkel

Szép, tiszta porták jellemzőek a falura, a község dinamikusan fejlődik, infrastruktúrája teljes. Tác élhető település – ezért szeretnek itt élni az emberek.

– Nagy büszkeségünk a Gorsium Régészeti Park – fogalmazza meg Hollósiné Heidinger Rozália, a település korábbi jegyzője. – Örömmel tölt el, hogy néhány éve megújult a szabadtéri színháza is, melynek köszönhetően bővült a műsorkínálata. A tavaszköszöntő Floralia ünnepét színházi előadások, időseknek és fiataloknak szóló koncertek övezhetik.

Gyurisics Mária, az általános iskola igazgatóhelyettese az emberek összetartó erejét, segítőkészségét emeli ki. – Számomra két hely igazán kedves – mondja. – Az egyik a horgásztó és környéke, ami az év minden szakában gyönyörű látképet nyújt az erre sétálóknak. A másik a nemrég átadott kerékpárút, amely a környező településeket köti össze Táccal. Az érzést, ami eszembe jut a faluról, Radnóti szavaival tudom leginkább elmondani: „Itthon vagyok.”.

– Itt nőttem fel, itt éltem a gyerekkoromat, itt élek most is – hangsúlyozza Sisistyán Mária pedagógus. – Fantasztikus gyerekkorom volt, és nagyon szeretném, ha a gyermekeimnek is ilyen környezetet tudnék biztosítani, és itt tudnának ők is felnőni. Valamennyi testvérem Tácon alapított családot, és ez meggyőz arról, hogy szeretett falunk tökéletes választás a fiatal családok számára is.