Horváth Jánost ábrázoló domborművet avattak a kápolnásnyéki Halász-kastély kertjében

L. Simon László miniszteri biztos, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója arról beszélt, hogy a Fejér Megyei Közéleti Panteon falán olyan közéleti személyiségek domborművei találhatóak, akikre méltán lehet büszke nemcsak a megye, hanem az egész nemzet. Rámutatott, Horváth János tökéletesen illeszkedik a megkezdett sorba.

Tessely Zoltán, a térség fideszes országgyűlési képviselője kiemelte, hogy Horváth János példakép, aki személyében megjeleníti az egész magyar huszadik századot, de maradandót alkotott a huszonegyedik század magyar történelmében is. Úgy vélte, egész életével és az azt leghívebben tükröző „segíteni” szóval cáfolja, hogy e két század a közéleti ember bukásának korszaka. „A méltó közterületi alkotások összeforrnak a példaképekkel és üzenetük is hasonlatos. Mindannyiunkat emlékeztetnek egy példaértékű ember alakjának megidézésével a helyes, az igaz útra”, mondta, majd bejelentette, hogy Horváth János 100. születésnapján, vasárnap a cecei temetőben lévő sírhelyénél új síremléket állítanak.

„Mi az emberi jellem titka?”, tette fel a kérdést Kövér László, az Országgyűlés a kápolnásnyéki Halász-kastély kertjében. „Hogyan alakul ki a jellem, miként alakítja az ember életét? Miért válik valaki jellemes vagy jellemtelen emberré? Az emberi jellem kialakulásának, mibenlétének könyvtárnyi szakirodalma van, ám nem kell semmiféle szakirodalmat olvasnunk ahhoz, hogy embertársainkban csalhatatlanul felismerjük, ha rendelkeznek ezzel a nemes tulajdonsággal. Horváth János számunkra egy győztes magyar jellem megtestesülése volt a történelmileg vesztes huszadik században.”

Így fogalmazott: „János bátyánk 1921-ben egyfajta modern Kukorica Jancsiként indult el az életben, és a jellempróbáló, tragikusan nehéz huszadik század végére János vitéz vált belőle, akinek örök szerelme magyar népe és hazája volt, erejét pedig mindig keresztyén istenhitéből, hazaszeretetéből és szűkebb-tágabb családja szolgálatából merítette.”

Kövér László avató beszédében felidézte a cecei paraszti létbe született későbbi politikus életének legfontosabb állomásait. Sorsszerűnek nevezte, hogy előbb a nyilasok, majd a kommunisták is börtönbe vetették. „Először 1945-ben Angyalföldön nemzetgyűlési jelöltként személyesen is legyőzte az egyik fő kommunistát, Kádár Jánost, akinek neve 1956. november 4. után a rendszerbe szerveződött hazaárulást fémjelezte, majd 1990-ben történelmi értelemben, üldözött nemzedéke képviseletében is győzött, erkölcsileg győztes tanúja lehetett annak, hogy a hazaárulás rendszere – reméljük egyszer és mindenkorra – megbukott Magyarországon.”

Horváth János a forradalom után azért hagyta el az országot, hogy meggyőzze az amerikaiakat és a világot a magyarok igazáról. Ez nem sikerülhetett, de az Egyesült Államok befogadta, elismerte és nagyra tartotta értékteremtő közgazdasági munkásságát. Végleg 1997-ben tért haza. Kövér László felidézte a 2010-es alakuló Országgyűlésben 85 évesen elmondott korelnöki beszédét, amikor „emberi, szakmai és politikai élettapasztalatát összegezve azt ajánlotta hallgatósága figyelmébe, hogy az életben – a közéletben, a politikában, a gazdaságban és a magánéletben egyaránt – a legjobb befektetés mindig a morális magatartás.” A házelnök szavai szerint az 1990-es rendszerváltoztató politikai nemzedék számára Horváth János a feltétlen hazaszeretet, a demokratikus politikai értékrend és a magyar jellem egyik nagy példaképe volt. Az avatás után lakossági fórumra várták az érdeklődőket.

Horváth János 1921-ben született a Fejér megyei Cecén

A közgazdász végzettségű politikus 1944-ben részt vett a magyar nemzeti függetlenségi mozgalomban, emiatt a Gestapo letartóztatta, majd halálra ítélték, de a börtönből sikerült megszöknie. A háború után kisgazda nemzetgyűlési képviselő volt, 1947-ben azonban a Magyar Közösség-ügyben, koholt vádak alapján négy év kényszermunkára ítélték, parlamenti mandátumától megfosztották. 1951-ben szabadult. Az 1956-os forradalom leverése után emigrált, előbb Strasbourgban a Magyar Forradalmi Tanács egyik szervezője, majd New Yorkban a Kossuth Alapítvány egyik létrehozója lett. A Columbia Egyetemen végzett tanulmányainak befejezését követően az egyetem oktatója, majd 1968-tól a Butler Egyetem közgazdász professzora lett. Az infláció, a munkanélküliség, az agrárszféra és a növekedés témakörét kutatta. Magyarországra 1997-ben költözött végleg vissza. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem vendégprofesszora, majd 1998 és 2014 között a Fidesz országgyűlési képviselője volt. Életének 99. évében, 2019. november 25-én hunyt el Budapesten.