Az időseknek a karácsonyi magányt nehezebb elviselni, mint év közben az egyedüllétet

Már a koronavírus-járvány korszaka, visszatérő hullámai előtt is fokozottan oda kellett figyelnünk az idős, magányos emberekre, kiváltképpen így volt ez az ünnepek idején. A karácsonyi magányt mindig nehezebb elviselni, mint év közben az egyedüllétet. – A vírus felbukkanása az egyébként családban élőket is megtanította az egyedüllétre, a karantén időszakaiban pedig esetenként nemcsak az idős emberek, de a fiatalok is a lakásuk börtönébe szorultak – mondta Kereskedő Emőke szociális lelki gondozó, idősügyi szakértő, oktató. 

– Az egyedüllét azonban nem azonos a magánnyal. A fiatalok a karantén napjainak eltelte után személyesen is találkozhatnak családtagjaikkal, barátaikkal. Az idős, család nélkül élő emberek azonban a külvilág számára elfelejtődnek otthonaikban. Sok esetben még az idősotthonok lakói is elmagányosodnak, hiszen a családtagok elmaradnak mellőlük az évek során. De ez már a vírus megjelenése előtt is így volt, miközben ennek természetesen nem kellene így történnie. Tudomásul kell vennünk, hogy az idősotthonok intézménye csupán segít hozzátartozónk felügyeletében, de a szerető családot egyáltalán nem pótolhatja. Már a második karácsonyunk közeledik a járvány magyarországi kitörése óta. Tavaly – a védőoltások elérhetősége előtt – sokkal szigorúbb szabályok vonatkoztak általában az intézményekben élő idősek látogatására. Hónapok teltek el úgy, hogy az intézményekben lakókat csak üvegfalakon keresztül láthatták a hozzátartozóik. Jelenleg a látogatási tilalmat, illetve a lakók kijárását az intézmény fenntartója saját hatáskörben enyhítheti az egészségügyi protokollnak megfelelően, de teljesen nem szüntetheti meg, oldhatja fel a biztonsági intézkedéseket. 

– Örömteli, hogy sok civil szervezet fogott össze az idén is, hogy egy telefonhívással, egy levélkével, egy ajándékcsomaggal keressen fel idős, beteg, elmagányosodott embereket. De az önkéntesek sem tudnak mindenkihez eljutni – folytatta Kereskedő Emőke, aki olyan idősgondozók felkészítését végzi, akik itthon s külföldön is vállalhatnak munkát. – Munkatársaimmal közel ötven önkéntes diák bevonásával készítettünk egyénileg festett borítékokat, amelyeket egy idősotthonba juttattunk el személyes üzenetekkel, kis ajándékokkal. Az idén is fontosnak tartom, hogy karácsony idején ne hagyjuk magukra azokat az idős embereket, akik egyedül élnek otthonaikban. Biztosan mindenki ismer a környezetében, szomszédjában olyan magányos, idős asszonyt vagy férfit, akivel néha összefut az utcán, a boltban, a liftben. 

Megkérdezhetjük tőlük – persze tolakodás nélkül –, hogy hol tölti az ünnepeket, ha egyedül van, szüksége van-e segítségre? Ha az idős ember megnyílik, akkor tovább érdeklődhetünk tőle, hogy segítsünk-e valamiben: bevásárolni, gyógyszert kiváltani. Vidéken a tüzelő hiánya is problémát jelenthet. Sajnos, az időseket kiszemelő csalók száma is megnőtt az utóbbi években, így akit csak lehet, ilyenkor figyelmeztessünk arra, idegeneket ne engedjenek be a lakásba, csak olyan segítőket, akik biztonsággal leinformálhatók. Telefonon ne adjanak ki adatokat, és ha bizonytalanok a telefonhívásokat, megkereséseket illetően, forduljanak a rendőrséghez! 

– Az idős emberek a magány és a betegségeik miatt hajlamosak a depresszióra, ilyenkor megnő az öngyilkosok száma is. A közösségi programokból kiszorulva, a vírus idején otthonaikba bezárt emberek magányukban dementálódhatnak, amely egy bizonytalan életformához, végül depresszióhoz vezet. Megoldás lehet egy kedves, lelkiismeretes gondozó igénybevétele. De ebben az esetben is oda kell figyelnie a családnak, hogy ne érezze az idős ember azt, hogy a család ezzel akarja pótolni az egyébként rá háruló feladatot. Negyven évvel ezelőtt, az én gyermekkoromban főleg a kis falvakban volt teljesen általános és természetes, hogy a család az akár haldokló idős ember mellett töltötte a karácsonyt, és olyankor nem csak a csillogó ajándékok számítottak. Ilyenkor van ránk a legnagyobb szükség. A magány nem csak demenciát okozhat, rossz hatással lehet az egész szervezetre, hosszú távon pedig még megnövelheti a stroke kockázatát is. 

A demenciában szenvedőknek nemcsak a fizikai egyedüllétet nehéz elviselniük, hanem a közösségi, baráti kapcsolatok megszűnését is. – Számukra nagyon fontos lenne, hogy a diagnózis ismerete után is ugyanazt a társasági és közösségi életet éljék, mint a betegségük előtt, mert különben az állapotuk rosszabbodhat. Amennyiben lehet, az ünnep napjaiban erre különösen figyelni kell, de ne feledkezzünk meg róluk a hétköznapokban sem – összegzett Kereskedő Emőke.