Az Illír Rác Madonna mosolya ragyogott a gyertyafényben

Az ercsi rácok katolikus horvátok, s a településen még sok családnév bizonyítja több évszázados jelenlétüket. Aktív nemzetiségi önkormányzat és ének- és tánccsoport őrzi a mára beolvadt rác népesség szép hagyományait, a muzsika, s különösen a jellegzetes tambura hangja ismerős és kedves az ittenieknek. Advent harmadik vasárnapján a Duna-parti vendéglő sátra alatt betlehemeztek a rácok utódai és barátaik, a pandémia miatt lényegében a szabadban. A tavasz óta új plébános szolgál a helyi katolikus egyházközségben. A fiatal Szeleczky Csaba élete első önálló plébániáján lelkesen bővíti a katolikus közösséget, a fiatalokat is bevonja a hitéletbe. Szili Istvánné, a rác identitás fő őrizője és életben tartója mondott köszönetet neki és a segítőknek a szép ünnepnapért. Üdvözölte Szabó Tamás polgármestert, s mindazokat, akik összeadták a harapni- és innivalót, a szeretetvendégség finomságait. 

A betlehemezést a Jorgovani kórus dalaival kezdték, a női dalos csapatban is énekel Tímea, s az asszonyok rác mivoltát a ró­- zsás-­színes, tarka fej- és vállkendő hivatott jelezni, ezt mindig viselik. „Neba Dvorani, glase donise narodom, narodom/Iesus se rodi, spasenje plodi s porodom, s porodom.” A daloskönyvükben ez olvasható, s ez a Mennyből az angyal… rácul. A színpadon állt a karácsonyfa, s kis asztalkán a szentelmények: többféle gabona, alma, kicsírázott búza zöldellt, a szent család kicsiny szobra, kukorica és kalács s égő gyertyák. Elmaradhatatlan ilyenkor az Illír Rác Madonna képe a gyönyörű, aranyos keretben. Megjelentek a Zorica tánccsoport viseletbe öltözött párjai, nagyon férfias és nőies a tradicionális öltözékük. Bosnyák János és felesége, Mária, s János testvére, István minden rác ünnepen magukra öltik a viseletet, miként Tímea fia, Szili Márkó és felesége is. A negyedik adventi gyertyát a rác korelnök, Bilics Antal gyújtotta meg, s egyet az elhunytak emlékére lobbantott fel. 

A betlehemi misztériumjátékot gyerekek s középiskolások keltették életre, többnyire magyarul s horvátul is. Szanyi Nagy Szonja és Hekmann Veronika a budapesti Horvát Gimnáziumba járnak, ők a jövő reménységei, a múlt rác kincseinek, főleg nyelvének őrzői. S énekelni is tudnak, a meghatódott közönség átélhette régi falusi karácsonyok szinte már csak a népmesékből, vagy a néprajzi leírásokból ismert mozzanatait. A hosszú fehér ruha, a ministránsöltözék kicsit az angyalok képzeletbeli ruhájára is emlékeztetett. Ritkaságnak számított a kamasz fiúk énekszava, a jézuskás, máriás énekek tőlük lélekmelengető őszinteséggel hangzottak, az áldást megerősítendő. Horvátul imádkoztak egy Üdvözlégyet, s kis tamburáján Hetyei Gábor játszott lányok, asszonyok dalos kíséretében. Az adventi estében többen táncra perdültek a jó rác muzsikára.