In memoriam Kalász Márton

Szilveszter előtti gyászhír: elment Kalász Márton, a többek között Kossuth-díjjal és A Nemzet Művésze díjjal elismert kiváló költő, író és műfordító. A szeretni való ember, aki hosszú éveket élt Fehérváron, de előtte rövidebb ideig Dunaújvárosban is. A Baranya megyei Sombereken született, kötődött Pécshez is, és élete nagy részében Budapesthez. Mi, fehérváriak szívesen emlékezünk itteni korszakára.

Az irodalmárok közül most vele távozik végleg egy nagy nemzedék. 1988-ban őt választottuk meg az újjáalakult Vörösmarty Társaság élére. Innen ment Stuttgartba, ahol az ottani magyar intézet igazgatója lett. Hiszen sváb gyerekként előbb beszélt németül, mint magyarul. Hogy aztán lírája és prózája az egyik legszebb XX. századi magyar nyelven szóljon. Viharos időkben volt elnöke a Magyar Írószövetségnek, ahol szelíden állta a méltatlan támadásokat. Utoljára 2018-ban járt nálunk. Akkor is elmondta, hogy mindig szívesen jön Fehérvárra. S most ennek is vége szakadt.

S ha már az emberi kapcsolatokról esik szó, akkor kössük ezt össze egy verssel! A Téli látogatás még sok esztendővel ezelőtt került be az akkor hetvenéves barátot köszöntő kötetbe, az In honorem Román Károlyba. A hétköznapi élethelyzet, az ettől elvonatkoztató gondolat és a régi barátság együtt támasza ennek a versnek. Így kezdődik: „Fölszólni, halkan, éjszaka, / ha ledobnának kulcsot, volna hol aludni.”

Isten nyugosztalja költőnket és írónkat!