Kell-e szántani vagy sem? Utánajártunk!

Sárgás barna növényi nyesedékek, a zöldellő árvakelések, fagyálló paprikavirág fakuló levelei, barna, sünre emlékeztető datura magházak amíg a szem ellát. Hirtelen jön valami nagy és erős, méghozzá hatalmas motorral a piros vagy éppen zöld páncél alatt, és az általa húzott fényesen csillogó, eke nevű eszköznek köszönhetően minden egységesen fekete, vagy legalábbis barna lesz a masina mögött. Minden növényi rész, ami a föld felszínén volt, az alulra kerül, hogy tavaszra, vagy majd később, elkorhadjon és egy másik növénynek adjon tápanyagot.

Ez a szántás hagyományos iskolájának a folyamata, ám vannak ennek árnyoldalai is, ugyanis ami addig lent volt, és rendben volt, az felkerül. Az ekevas mély sebet vág a földbe, és a kihasított szeletet a kormánylemez átfordítja, a gilisztákból és egyéb férgekből lakmározó vetési varjak zajos csapatának legnagyobb örömére. Ám nem a giliszta az egyetlen hasznos élőlény a föld mélyén, így nem kizárólag ő van kitéve a külvilág romboló támadásainak. A talajban számtalan életforma teszi a dolgát, de egyszer csak megnyílik felettük az ég, és kikerülnek a szabadba. Baktériumoknak, gombáknak, rovaroknak és számtalan egyéb életközösségeknek kell szembenézniük olyan, számukra nehezen vagy sehogy sem megszokható kihívásokkal, mint az ingadozó hőmérséklet, az UV sugárzás, a kiszáradás, a túl sok levegő miatti oxidáció. Ha ezek miatt elpusztulnak ezek a szervezetek, vagy akár csak jelentős részük, akkor az komolyan kihathat a talaj szerkezetére, értékére.

Kompromisszumos megoldásnak is felfogható a periodikus mélyművelés

Ha talaj, akkor Varga Gábor, így tőle kérdeztük, hogy milyen kémiai és biológiai folyamatokat indít el a szántás? A Gaja Környezetvédő Egyesület elnöke elmondta: - Nem vagyok gyakorló mezőgazdász, de az biztos, hogy ha egy korábban takarásban lévő élőlénycsoportot a felszínre hozunk, akkor azok ezt megsínylik, sőt valószínűleg el is pusztulnak. A talaj szerkezetét négy makrokomponens adja. Ezek közé tartoznak a szilárd anyagok, vagyis az ásványi anyagok és a humusz, a víz, a talajban található élőlények csoportja és végül, de nem utolsó sorban a levegő, ami csak a vízzel tartósan borított talajtípusoknál, például lápoknál, mocsaraknál nincs jelen. Sajnos azokban a talajokban is lehet nagyon alacsony a levegőtartalom, amiket a mezőgazdasági gépek túlságosan megtömörítettek. Ha valaki azért szánt, hogy meglevegőztesse a talajt, akkor megtörténhet, hogy a talajban lévő szerves anyag eloxidálódik. Lezajlik egy kémiai oxidáció, de ez csak az egyik káros hatása. Ezzel párhuzamosan a szántás miatt kialakult, váratlan oxigénbevitel olyan helyzeti előnybe hozza a talajban lakó, oxigént fogyasztó mikroszervezeteket, hogy azok sokkal fokozottabban kezdik felhasználni a tápanyagokat. Tehát a túlzott mértékű levegőztetés az hiba. Nem véletlen, hogy ha mégis szántanak, utána azonnal lezárják a talajt, hiszen úgy nem kerül bele túl sok levegő és ezzel párhuzamosan annyival kevesebb vizet veszít a föld.

Bognár Gábor például nemcsak, hogy védi a talajlakó élőlényeket, közöttük is a lebontásért felelős baktériumokat, hanem egyenesen szaporítja is. Az ökogazdálkodó ezeket a fontos, boltban kapható baktériumokat a traktor elejére telepített permetezőgéppel juttatja ki, méghozzá úgy, hogy az erőgép mögött eke van, ami azonnal be is forgatja a mikroszkopikus élőlényeket, hiszen a napfény károsítja őket. Bognár Gábor elmondta, hogy talán ez sem elegendő védelem, ugyanis a baktériumok mégsem úgy szaporodnak ahogy kellene, ezért a gyártó azt javasolja, hogy minden évben újra kell permetezni a termőterületeket.

 A szántani vagy nem szántani kérdésre Bognár azt mondta: - Ebben nincsen konszenzus. Van, aki arra esküszik, valaki erre, emellett időjárás-, sőt termőhelyfüggő is. Vannak olyan kötött talajok, ahol szántás nélkül nem lehet terményt ültetni, vetni, mert egész egyszerűen nem megy bele a vetőgép. Persze altalajlazítóval lehet ezt befolyásolni, de azért, ha az ember körülnéz, látható, hogy a legtöbben még mindig szántanak.

A cél tehát a porhanyós, morzsalékos termőföld, de míg az egyik a szántásban látja megoldást, addig a másik tartja magát ahhoz az állásponthoz, hogy fent van, ami oda való, és lent van, ami nem való a föld felszínére. Kompromisszumos megoldásnak is felfogható a periodikus mélyművelés, melynek alkalmazása során csupán négy 4 évente szántják a földet, de akkor mély talajlazítással kombinálva. Abban sokan egyetértenek, hogy az ekénél 10-15 centiméterrel hosszabb lazítóelemmel ellátott eszköz alkalmas arra, hogy áttörje a kialakult eketalp-réteget. Ez a munkafolyamat azokon a területeken hasznos leginkább, ahol a humuszréteg 18-22 centi között mozog.

Abban is egységes az álláspontja a mezőgazdászoknak, hogy a tervszerű gazdálkodás kifizetődőbb, ezért a vetésforgó első évében kell határozni, hogy az adott termőterületen hogyan követik egymást a szántóföldi növények, nem hagyva figyelmen kívül azt az fontos adatot, hogy melyiknek nagyobb a hézagtérfogata és vízigénye.