Levél a fehérvári utazási körülményekről: olvasónk fejtette ki véleményét

„A Kevés a sofőr, ám sok a panasz c. cikkükhöz szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot. Saját tapasztalataim szerint nagyon egyoldalúan mutatják be a szakma színvonalát. Tizennyolc évig dolgoztam Székesfehérváron, nap mint nap igénybe vettem a helyi és a helyközi járatokat is. Egy-két kirívó (nem személyemmel kapcsolatos) negatív tapasztalatot kivéve csak jókat tudok mondani ezekről a szolgáltatásokról. 

Íme néhány rendszeresen ismétlődő jó példa: télen soha nem fagyoskodtam, nyári hőségben az autóbusz-vezetők többsége a beszállás előtt lehűtötte a buszt, befüggönyözte az ablakokat. Az esetek túlnyomó részében pontosan indultunk és érkeztünk. A késve érkezőknek mindig megálltak a pályaudvar területén, hogy felszállhassanak. Az időseknek, a kismamáknak mindig segítettek a fel- és leszállásban, vagy türelmesen vártak. A bőrönddel, nagy csomagokkal utazóknak személyesen helyezték a csomagjaikat a csomagtartóba, és segítettek a kivételnél. Sorolhatnám a jó példákat tovább is, de inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy a legfontosabb tevékenységük, a forgalomban való részvétel és ennyi ember életéért vállalt felelősség nem kis megterhelés. Mindenki tudja, hogy a pénzzel való bánásmód is nagy figyelmet igényel. Mindezek mellett az ő feladatuk a különböző kedvezmények érvényesítése is. Én még emlékszem a kalauzos időkre, és tapasztalom, hogy gyakorlatilag minimum két ember munkáját végzik el egy fizetésért. Ha a bajokért valakit hibáztatni lehet, az a társaság vezetése. Pedagógusként azt tapasztaltam, a dicséret sokkal jobban segít a dolgok megoldásában, mint a szidalmazás. 

Javasolnám – ha még nincs ilyen kezdeményezés –, minden évben, az utasok véleménye alapján külön díjazzák, anyagi és erkölcsi elismerésben részesítsék azokat a munkatársakat, akik „utasbarát” módon, balesetmentes vezetéssel végzik nagyon fontos és nagyon felelősségteljes munkájukat” – áll olvasónk, Szolga Ferencné levelében.