Sokkal több, mint egy kattintás!

– Szeretek fotózni, mert kreatív, és a közhiedelemmel ellentétben, miszerint a fotózás csak gombkattintás, szeretem, hogy lehet benne gondolkodni: a kompozíción, a beállításokon. Sokkal több, mint egy kattintás! – mondta Henyecz Noémi tizenkettedikes fotográfus és fotótermék-kereskedő szakos diák. Ő ebben a tanévben érettségizik, majd marad még egy évet, hogy megszerezze szakja OKJ-s vizsgáját is.

A fiatal hölgy elárulta, gyerekkori szenvedélyének hódol, amikor fényképez, ezzel együtt tudatosan, előre tervezve választotta szakját: – Úgy gondoltam, hogy ha már középiskola, akkor okosan akarom megcsinálni, és érettségi mellett egy szakmát is szerzek! – így gondolkodott az általános iskola végén. – Már egészen kicsi gyerek koromban azon versenyeztem apukámmal, hogy melyikünk csinál jobb képeket a kirándulásaink során. Az első nagyobb zsebpénzgyűjteményből egy kis kompakt Nikon kamerát vettem – mondta.

Úgy véli, egy szakmával a zsebében a saját maga segítségére lehet a továbbiakban. – Tekintve, hogy fiatal vagyok, és számtalan lehetőség van még előttem, szeretnék továbbtanulni: kommunikáció és média szakon – mondta. – Az egyetem mellett a fotózással kívánom megteremteni az anyagi hátteremet; ezt szeretném majd pénzszerzési forrásnak.

Mint megtudtuk, az iskola Instagram-oldalának kezelője is ő, vagyis már most is aktív a kommunikáció és a vizuális tartalom-előállítás, -kezelés iz­galmas, virtuális világában.

Az iskola hozta ide a mórahalmi lányt 

Hódi Lorina tizenegyedikes, művészeti és médiafotográfus szakos. – Nekem általánosban nem igazán volt még ötletem arra, hogy milyen irányba szeretnék továbbtanulni, viszont amióta volt okostelefonom, azóta folyamatosan fotóztam. Bármit, amit érdekesnek tartottam. Azt ajánlották nekem, hogy fotó szakra kellene mennem. Ami akkor még nagyon új volt, nem is tudtam, hogy ezt középiskolában, önálló szakként is lehet tanulni – mondta. – Elég sokáig kerestem olyan iskolát, ahol van konkrétan fotó szak, nem csak média vagy hasonlók. Kifejezetten fotósnak akartam jönni, így találtam meg a Gorsiumot.

Lorina a Szeged melletti, az országhatárnál fekvő Mórahalomról származik. Kollégista Székesfehérváron. Ebből számunkra az derül ki, hogy országosan is ritka, illetve fontos a Gorsium művészeti és médiafotográfus-képzése.

A szakmai órák során sok fizikai ismeretet, tananyagot kell elsajátítaniuk az idejáró diákoknak, oda-vissza megtanulják a fényképezőgépek működési mechanizmusát, sőt, művészettörténetet, anatómiát is oktatnak itt. Mégis, mint azt Lorina kiemelte, alapvetően a látásmód, a fotográfus-­látásmód, a színek, a fények, a pers­pektíva megértése, hasz­ná­lata az, amit megtanítanak nekik.

Lorina – Noémihez hasonlóan – legszívesebben portrékat készít. Az emberi arcot tartja a legizgalmasabb témának. S mint mondta, ő is el tudja képzelni magát a jövőben hivatásos fényképészként; úgy látja, a rendezvények, esküvők fotózására van leginkább kereslet.

Fiatal házaspárok dicsérik mindennap

Molnár Artúr közel negyed évszázada vadászik nyakában fényképezőgéppel a legjobb pillanatokra, a legszebb formákra, színharmóniákra. Ízig-vérig fényképész. Ezt nem azért írjuk, mert elfogultak vagyunk vele. Persze lehetnénk: Artúr éveken át a Fejér Megyei Hírlap fotóriportereként alkotott. Dolgozott az alkalmazott fényképészet számos más területén is. Volt rendezvényfotós: rengeteg családi fészekben lógnak a nappalik színes falába keményen bevert szegeken az ő fényképei, rajtuk boldog ifjú párok esküvői képei. Színházi előadásokról készült fotóival is albumokat tölthetne tele. Éveken át a hazai ralibajnokságot fényképezte.

Nos, Artúr – bár a fényképezőgép nem esett ki a kezéből – ma már elsősorban tanítja a fotózást. Természetesen a Gor­siumban.

Mi kell ahhoz, hogy a fotóriporter elkapja a pillanatot? – kérdeztük.

– Nem elég csak elkapni a pillanatot! Igazából meg is kell látni – vágta rá. – Pontosan ez az, amit erőltetek a diákjaimnak, már kilencediktől kezdve – mondta. – Figyelni kell folyamatosan. Rajta kell lenni az adott eseményen, hogy a legkifejezőbb, legjellegzetesebb mozdulatot, pillanatot el lehessen kapni – folytatta.

Hozzátette, fotóriporterként felkészültnek kell lenni, tudni kell, mi következhet, hogy a legmegfelelőbb módon legyen beállítva a fényképezőgép, az éppen szükséges objektív legyen az elején.

A tanár úr szavaiból az is kiderült – s ez egybecseng Hódi Lorina véleményével –, hogy mindenekfelett a fotós diákok látásmódjának alakítása, fejlesztése van az iskola oktatásának fókuszában.

– A mai órán a kilencedikesekkel papírlapból vágattam ki egy kis téglalapot, és azon belül még egy téglalapot – mondta és mutatta –, mintha az lenne maga a fényképezőgép keresője. Az volt a feladatuk, hogy azzal a kis lappal mászkáljanak az udvaron, és válasszanak ki fotózásra érdemes képrészleteket – mesélte. – Mindazt, amit szabad szemmel látunk, háromdimenziósként, azt nekünk, fotósoknak két dimenzióban kell megmutatnunk – ecsetelte.

A jó hangulat máskor is általános az óráin. Rengeteg játékos, illetve kreatív energiát igénylő feladattal látja el a diákjait, s bizony, néha éppen azzal tanítja őket, hogy kiveszi kezükből a fotómasinát. Nagyon sok kommunikáció, folyamatos visszacsatolás, állandó együttműködés jellemzi a gyakorlati foglalkozásait.

Egyszerre műszaki és művészi pálya

A hazai szakképzési rendszerben a fotográfusszakma a krea­tív ágazatba tagozódik. Az említett ágazat három részre van felosztva. Természetesen a vizuális szakmák között szerepel a fotográfus, mégpedig a dekoratőr, a grafikus, a nyomdaipari technikus, illetve a nyomdász, valamint a mozgókép- és animációkészítő szakok mellett.

A leírás szerint a fotográfusszakma magában foglalja a fényképezés, a labormunka, a számítástechnika, a videófelvétel-készítés területét. A szak tanulói széles körű műszaki, technikai, illetve esztétikai és művészeti képzést kapnak. Így van ez a Gorsiumban is.

– Ajánlott minden, változatosságot kereső fiatal számára, aki kreatív ötletekkel, képi gondolkozással szeretne alkotni – írja az alapszakmákat bemutató hivatalos tájékoztató füzet.