Az én kedves kis falum - Alap

A községet még a besenyők alapították az Árpád-korban, első okleveles említése 1251-ben tűnik fel „Olup” néven. Feltehetőleg ebből a névből alakult ki az Alapi családnév is. 1367-ben egy végrendeletben, majd 1464-ben Mátyás király adománylevelében szerepel a község neve. A furcsaság az, hogy mind családi névként, mind pedig birtokként említették. A 15. századtól a faluban salétromház működött, mely a puskapor előállítását szolgálta. Azt írják, hogy a salétromból előállított jó minőségű puskaporért nemcsak a király emberei, de Ali pasa seregei is többször megfordultak itt. Később a török hódoltság alatt, a hosszú háború idején a település elnéptelenedett. Alap akkori birtokosa, a Salamon család a birtokait elzálogosította, s több mint egy évszázadra el is hagyta a térséget. Ezt követően az úrbéri törvények megszűnése után a nemesek birtokai megvásárolhatók lettek, és az egykori jobbágyok és cselédek birtokába kerültek. Valószínűleg a falu akkori és jelenlegi területe nem fedi le teljes egészében egymást, ugyanis a 18. században számos kisebb, nemesi kúriából álló terület volt szétszóródva, melyek 1850 és 1880 között még igen sokat formálódtak. Így tényleges területét csak az 1880-as évek elején nyerte el. Ennek ellenére 1871-től már nagyközségként említik.

1905 körül a lakosság egy része Kislángra költözött, mert nem tudtak szabad ingatlant szerezni. 1960 környékén lakosságának száma körülbelül 3000 fő volt, ami mára már a 2000 főt sem éri el.

Ami Alap intézményeit és főbb nevezetességeit illeti, található a településen általános iskola, óvoda, orvosi rendelő, játszótér, két templom, világháborús emlékmű és egy szociális intézmény. Ez utóbbi azért is érdekes, mert a faluközponttól jóval odébb található, és igen nagy területen helyezkedik el. Funkcióját tekintve idős és fogyatékkal élő személyek gondozása zajlik itt. A helyiek szerint ez volt egykor Arany János fiának, Arany Lászlónak az egyik kastélya. Sőt, állítólag az Arany családnak számos ingatlana volt Alapon, melyek közül sokban még ma is élnek alapi lakosok.

A templomok közül érdemes szót ejteni a római katolikus templomról, mely 1860 és 1865 között épült, befejezésének évében pedig felszentelték Szent Imre tiszteletére. Az épület különleges értékét adja továbbá, hogy XII. Piusz pápa áldotta meg.

Végül a falu legkülönlegesebb helyi látványosságának bemutatását hagytuk utoljára. Ez nem más, mint három, fából készült szobor, melyek a művelődési ház előtt lelhetők fel és egy sárbogárdi művész keze munkáját dicsérik. A szobrok a régmúltból eredt, hagyományőrző alapi táncok közül jelenítenek meg néhányat. Érdekesség még, hogy olyan személyeket ábrázolnak, akik valóban éltek, és nevük elismertnek számított az alapi táncok világában. Jellegzetes tánctípus volt a csárdás, a kanászos, az ugrós és az üvegcsárdás. A három faszobor közül a legelső, ami helyt kapott, az egy éppen csárdást táncoló pár volt. Mint megtudtuk, Alap még ma is nagy hangsúlyt fektet ezen táncok őrzésére, néptánctalálkozókat is szoktak tartani. 

„A falu, ahol születtem, élek és meghalni kívánok”

A településre látogatva három helyi lakossal találkoztunk, akik beavattak minket a község múltjába és hagyományaiba. 

Először egy igazi lokálpatriótával beszélgettünk. Legalábbis így jellemezte magát Strasszer Bálint. Az idősebb úr inkább a korosztályával van közvetlen kapcsolatban, tagja a helyi vadásztársaságnak és a nyugdíjasklubnak is.

– Szeretek részt venni a falu életében, szeretem az itt élőket. Tudja, Arany László itt élt Alapon, sok épület köthető a nevéhez, én is egy olyan ingatlanban élek, ami egykor az ő családja birtokában volt. Itt születtem, itt élek és itt szeretnék meghalni is – mondta elérzékenyülve Strasszer Bálint.

Majd Takács Józsefné, Erika mesélt nekünk a híres alapi táncokról. Jómaga is tagja egy néptánccsoportnak, melynek elsődleges célja a szórakozáson túl, hogy őrizze ezek hagyományát.

– Mindig is szerettem tevékenykedni, tervezni, szervezni, lebonyolítani dolgokat, az alapi táncok megismerése és az ahhoz kapcsolódó néptánctalálkozók megszervezése is ezt hívta elő belőlem – tudtuk meg Erikától.

Végül Salamon Lajos őseink értékeinek megőrzéséről beszélt, hogy mennyire fontosnak tartja ezek megismerését és tiszteletét, nem mellesleg pedig átadását az utókornak. Vezetéknevéből már beszédes lehet, hogy leszármazottja az egykori alapító Salamon családnak.