Egy bölcsődében képzeli el magát a pázmándi Zsetnyay Hanna

A pázmándi lány Kápolnásnyékre, a Vörösmarty Gimnáziumba járt dráma szakra. Érettségi után jelentkezett a székesfehérvári Ybl Miklós Szakgimnázium, Szakképző Iskola és Technikum kisgyermekgondozó, -nevelő képzésére. – A neten találtam meg a képzést. Nagyon megtetszett! Én egyébként ezzel is akartam kezdeni a legelején: kisgyermeknevelő akartam lenni. Aztán akartam lenni állatgondozó, aztán akartam lenni rendőr, szóval vegyes volt, de aztán az egyik nyáron elmentem egy bölcsődébe dolgozni, ott voltam egy hónapot, és annyira megszerettem, hogy minden eldőlt – mesélte Hanna; miután kiválasztotta a szakot, utána keresett lakhelyéhez közeli képzést, iskolát, így bukkant a fehérvári Ybl-iskolára a világhálón.

Hanna kérdésünkre elmondta, bánatára nincsen fiatalabb testvére, de mindig is kereste, és meg is találta a lehetőséget arra, hogy vigyázhasson kicsikre. Édesanyja főnökének kisgyermekére – aki már nem is olyan kicsi – annak óvodás kora óta vigyázott, most már iskolás, negyedik osztályos. – Töretlenül mentem vele, és vigyáztam rá mindig – mondta. Rutinos már a gyermekek melletti munkában, a gyerekvigyázásban.

Az önzetlenség, a gyerekekben, kifejezetten a bölcsődés korosztályban meglévő önzetlenség az, amelynek ismétlődő megtapasztalása inspirálja Hannát.

– Ez az, ami nagyon megfogott bennük, és persze nyilván az, hogy nagyon aranyosak – fogalmazott.

Hanna elmondta, hogy feltétlenül szeretne a tanév végén megszerzett szakmájával azonnal munkába állni, szívesen dolgozna akár a pázmándi minibölcsődében. Gondolkodik az egyetemi továbbtanuláson is, óvodapedagógus lenne.

– A kisgyermekgondozó nevelő a legérzékenyebb, legtöbb törődést, szeretetet igénylő korosztályt neveli, gondozza, biztosítja számára a harmonikus testi, szellemi, valamint szociális fejlődés lehetőségeit, feltételeit. A napi munkája során nem pótolja, csak helyettesíti az anyát, érzelmi biztonságot nyújt a kisgyermek számára. Segíti a gyermeket a világ megismerésében úgy, hogy aktivitásra való igényét tiszteletben tartja, nem veszi el tőle a felfedezés örömét. Segít a konfliktushelyzetek megoldásában, beszélget és játszik, sok-sok dalt énekel, mondókát mond úgy, hogy nem erőlteti a részvételt. A csoportban olyan szabályokat alakít ki, amelyek érthetők, elfogadhatók, betarthatók. A jó gondozónő derűs, kiegyensúlyozott ember, aki szereti a gyermekeket – áll az iskola honlapján található szakleírásban.